Agustina Bazterrica - Méltatlanok
Egy horrorisztikus elemekkel tűzdelt disztópia, egy rend, amiben nincs kegyelem, és egy névtelen főszereplő, aki egyszercsak elkezd visszaemlékezni korábbi életére. A Méltatlanok csoportjához tartozó nő részletesen beszámol a hierarchikus rend kegyetlenségeiről is, egy olyan világról, aminek egyik vezetője a kegyességet nem ismerő Rendfőnöknő. Vajon van kiút egy olyan helyről, amit az ott élők eddig az egyetlen életben maradási lehetőségnek hittek?
Elgondolkodtató vízió egy olyan rendszerről, ami a végletekig irányított, és ahol a vak hit hiányát megtorlás követi. Lehetséges-e azonban, hogy a régi világ már jobb napjait éli a falakon túl?
Erőteljes eszköznek éreztem, hogy főszereplőnk nem kapott nevet - ez is azt erősíti, hogy ő csak egy a sok közül. Olyan spirituális elemeket hozott be az írónő, amikről izgalmas lett volna többet megtudni, ez a vonal azonban rejtély maradt. A befejezés után hiányérzetem volt, de talán éppen abban rejlik a történet "szépsége", hogy a gondolatokat mi magunk fűzzük tovább - mi alkotunk véleményt a "hogyan tovább"-ról.
Belekóstolhat az olvasó, mi várna az emberiségre a világ összeomlása után, és egy olyan zárt női közösséget ismerhet meg, ami felépítésében hasonlít A Szolgálólány Meséjére.
Mindenképp annak ajánlom, aki bírja a keményebb, véres, olykor gusztustalan és megrázó jeleneteket is, és aki kellő rugalmassággal rendelkezik hitrendszerek tekintetében. Ez egy izgalmas olvasmány - gondolatébresztő és beszélgetés indító, megdöbbentő és velős.
"[…] az igazság változik, összezsugorodik, majd felrobban egy puskagolyó erejével, ami akár halálos is lehet. […] az igazság gömbjében ott van a hazugság is, amely, akár egy törött, felesleges fogaskerék, más ritmusban forog, ám amely mégis létfontosságú a szerkezet működéséhez. Az igazán nehéz feladat az, hogy az igazság gömbjében megtaláljuk a hazugságot."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése