Aurora Bloom - ASHamed - Megszégyenülve

Aurora Bloom - ASHamed - Megszégyenülve

„[…] tudnod kellene, milyen erős vagy, mert óceánokat sírtál, mégsem fulladtál bele.”

Fülszöveg alapján egy erőteljes pszichológiai hátterű könyvre számítottam, azonban egy olyan lélektani regényt kaptam, melyben a gyermekkori szeretetlenség élménye zsigeri szinten kihat ifjú szereplőnk felnőtt életére.

A Megszégyenülve nem fogja megmutatni, hogy vedd a kezedbe az életed irányítását, vagy hogyan állj talpra a traumák után. Annak ellenére, hogy azoknak ajánlják a könyvet, akik keresztül mentek már hasonlókon, én pont nekik nem tenném, mert meglehetősen nyomasztó és túl intenzív élmény lehet nekik az a légkör, melyet az írónő teremt.

Hogy milyen érzés őszintén szeretni, nagyot csalódni, megnyílni a másik előtt vagy küzdeni a sötét gondolatokkal, az mind egy ködös, szürke felhőn át tárul elénk, azaz úgy, ahogyan a 21 éves srác is megéli. Sosem a maga teljességében, és háttérben a szürke pacával, aki saját kis megjegyzéseivel igyekszik lehúzni, ha véletlenül kicsit is boldogabb a megszokottnál.

A könyv két idősíkja Ashton 14-15 éves, illetve a mostani, 21-22 éves kora. A fiú az egyetemen megismerkedik Rose-zal, aki azt ígéri neki, hogy megtanítja szeretni, és aztán tényleg nem adja fel – töretlenül mellette áll. Mindeközben követhetjük a múlt szálain át, hogy mi vezetett Ash nagyfokú bizalmatlanságához, hogyan zajlott szüleinek válása, és miként törték össze a szívét, mikor az már éppen gyógyulni látszott.

Ami zseniális, az a regény valódisága, ami sokak számára pontosan ezért lehet taszító. Aki ennyire mélyen megtört és nem tudja, hogyan rakja össze magát, annak minden boldog pillanata mögött kérdések állnak: meddig tart még? Ezt most elhihetem? Nem cseszem el? Kell a másiknak ez a szerencsétlen, aki én vagyok? A pillanatokat agyonnyomja a depresszió és a reménytelenség súlya, mert nincs olyan, hogy színtiszta jelenlét, csak az önutálat és a csalódás érzése igazán ismerős.

„[…] jelenléte virágokat ültetett a torkomban, amelyek egytől egyig látványosan kinyílnak, és csokorként pompáznak. Azonban gyönyörűségük ellenére képtelen vagyok levegőt venni.”

Többször eszembe jutott olvasás közben egy kedves régi ismerősöm, aki sajnos nem élte túl ezt a küzdelmet, és ide-oda csapongtak a gondolataim. Hol hiszi el az ember azt, hogy érdemes a jóra legalább annyira, hogy legyen bátorsága szakmai segítséget kérni, és min változtatott volna élete fonalán, hogyha saját elhatározásai mellett Ash is ebbe az irányba megy tovább?

A végén jön egy igazi hidegzuhany és egy bizarr csavar, utóbbi szerintem már nem feltétlenül kellett volna – enélkül is kerek egész a sztori.

Az ASHamed felhívja a figyelmet arra, hogy a mentális betegségekkel küzdő emberek mosolya is ugyanolyannak tűnhet kívülről, mint másoké, és sosem felesleges egy elsőre sutának tűnő kérdés a barátunk felé, mert lehet, hogy a napja, vagy akár az élete múlik rajta.

Imádtam a megfogalmazást és a csodás gondolatokat, rengeteg idézetem lett – mind-mind olyan gondolatok, amikért már érdemes volt kézbe venni a könyvet!♡ Szívesen olvasnék még az írónőtől, tetszett a stílus, szerintem egy kifejezetten erős első könyv lett ez!

Egyetlen konstruktív észrevétel talán inkább a kiadó felé: sok hiba van a könyvben, amit egy esetleges újranyomásnál érdemes lehet újrakorrektúrázni. Nagyon el tudja vinni a fókuszt, ha rendszeresen rossz helyeken vannak vesszők, vagy sok az elgépelés.

Jess Lourey - A kőfejtő árnyai

Jess Lourey - A kőfejtő árnyai

Az utóbbi idők egyik legnehezebb témájú olvasmányát tudhatom magam mögött.

1977-ben Pantown egy csendes kisváros Minnesotában, ahol a helyi tinik egy meglehetősen zárt közösséget alkotnak. Kevés kikapcsolódási lehetőségük van, így leggyakrabban a város alatt húzódó alagútrendszerben, vagy az egyik közeli kőfejtőben ütik el idejüket.

A tizenöt éves Heather, és barátnője Brenda az egyik ilyen alagutas játékuk alatt olyat látnak, amit nem lenne szabad, és ami után borzalmak sorozata kezdődik el. Szép lassan kiderül, senkiben sem lehet megbízni, mindenki gyanús, és az eddig békés környék hirtelen minden ízében fenyegetővé válik. 

Eltűnik két lány, a rendőrség viszont nem veszi elég komolyan az ügyet. Mintha a lányoknak nem lenne hangja — ez valami, ami már évtizedek óta kimondatlanul lóg a levegőben, de most nyer igazán értelmet. A vasárnapi miséken szorgosan ott van, aki számít, ám egyezményesen a felszín alatt kell tartani a bűnt és a titkokat, mert akkor olyan, mintha a rossz meg sem történt volna.

Heather úgy dönt, kezébe veszi az irányítást és nyomozni kezd, és nem hagyja, hogy elnyelje a sötétség.

Lourey regénye azért is nagyon nyomasztó, mert hihetetlenül hétköznapi, közben pedig borzalmasan félelmetes ahogyan rávilágít, hogy a gonoszság, a bántalmazás és a korrupció hogyan tud begyűrűzni a legártatlanabb helyekre is. Főszereplőnk karaktere megmutatja, milyen, amikor egy családban a gyerekre hárulnak a szülői feladatok, és lavíroznia kell aközött, hogy túléljen, és hogy valahogyan összetartsa a családot. Emellett pedig ott a saját élete, melyben próbálja megtalálni saját társaságát, hobbiját, egy elfogadó közösséget. Nem segít ebben neki, hogy a városban új arc bukkan fel, aki úgy fest, szétrobbantja az addig összetartó haveri csapatot.

Erősen triggerelő lehet a könyv annak, aki maga is átesett bántalmazáson, vagy traumatikus gyerekkora volt. Ajánlom viszont, hogyha egy erős mondandójú, izgalmas krimit, thrillert keresel, ami után megkérdőjelezed a rendszerbe vetett hited.

(Ami pedig az egészet még közelibbé és szorongatóbbá teszi, hogy mindez megtörtént események alapján íródott.)

Értékelés: ⭐⭐⭐⭐⭐

Papp Noémi - Az ezüstpénz átka (A bártfai füvesasszony 1.)

Papp Noémi - Az ezüstpénz átka (A bártfai füvesasszony 1.)

Az első könyvem Papp Noémitől, és nagyon örülök, hogy őt is megismerhettem a könyvnek köszönhetően. Olyan történetet olvasni, ami amellett, hogy nagyon egyben van, még láthatóan nagy utánajárással is készült, nagyon üdítő!

Tudjátok, van az az érzés, amikor szerettek egy írónőt, de kicsit olvasnátok mástól is, viszont féltek, hogy mi van, ha nem hozza a vártakat. Már az első pár oldal után éreztem, hogy nekem Papp Noémi hozza azt, amit szeretek Fábián Janka írásaiban, viszont mégis egy más, egyedien sajátos köntösben. Különleges volt például, hogy minden fejezet címe egy gyógynövény, az adott rész pedig valamilyen módon e köré épül.

A bártfai füvesasszony története ötvözi a 15. század mindennapjait és történelmét, megismerteti velünk a korszak nagy betegségeit, többek között a szappankészítés mesterségét, közben pedig két szálon halad a cselekmény, és végig izgulhatunk, hogyan alakul szereplőink élete.

Olyan komoly téma szolgált alapul, mint a kiskorú bántalmazása és a családon belüli erőszak, mégis nagyon finoman bánik a szavakkal az írónő. Ezeken felül pedig azt hiszem, nem mindennapi vonalat ragadott meg, ugyanis nem túl gyakori a hóhért lelkiismeretes emberként bemutatni, valamint több szereplő perspektívájából kísérni végig, hogy 1.- ki ölhetett meg egy 8 év körüli kislányt, 2.- hogy került a környékre hamis ezüstpénz. Minderre egy mesélősebb, hétköznapokat bemutató, de nem túlírt történettel derül fény. (Ó, és ne feledkezzünk meg a csodás borítóról és a lila színű élfestésről sem, nagyon passzolt a könyvhöz!)

Örömmel vágok bele a folytatásába!