Danya Kukafka - Jegyzetek egy kivégzéshez

Danya Kukafka - Jegyzetek egy kivégzéshez

"[…] imádkozott, hogy a különbség jó és rossz között egyszerűen csak törekvés kérdése legyen."

Kellett aludnom egyet, hogy összeszedjem a gondolataim, mert hát na, ez nem egy könnyed, nyári kis romantika. Jártál már úgy, hogy az agyad egyszerűen ignorálta a címkéket, a tartalmat vagy a címet, és azt feltételezted, ez tuti amúgy egy tök laza kis buli lesz? Mert én most így jártam: hogy lehetne egy ilyen szép lila borító mögött egy ennyire fajsúlyos téma?

Elmondom, simán.

Ansel Packer visszaszámol. Rövidesen kivégzik, és ennek a tényét még mindig nem hajlandó elfogadni. Édesanyja, Lavender fiatalon szülte, és egy erőszakos, elhanyagoló kapcsolatba született bele a fiú, ami egész életét megpecsételte.

Már az állami gondozás évei alatt lehetett sejteni, hogy valami nem oké nála, és később ahelyett, hogy a gyerekkori traumáival segítő kezekbe került volna, a dolgok rossz irányt vettek. A belső fájdalma külső ingerekért kiáltott, és maga sem tudta, miért, de ez mások bántalmazásával teljesedett ki.

Ansel aztán rájön, hogy ez igazából nem is ő. Ez egy rossz dolog, de mégsem határozza meg azt, hogy ő kicsoda. Saját elmélet írásába fog, és élete alakulását filozófiai ideologizálással próbálja értelmezni: el lehet-e különíteni, mi rossz és mi a jó, és vajon létezhet-e több párhuzamos univerzum, amiben egy apró döntésnek köszönhetően teljesen más életet élhetnénk? (Helló pillangóhatás.)

Ansel börtönpillanatai mellett sok szereplőt is megismerünk, akik egyébként szintén meglehetősen nagy szerepet kapnak.

Többek között Saffyt, akit a gyilkos gyerekkora óta ismer, és aki közben nyomozó lett - küldetése, hogy Ansel bűnösségét valamilyen módon bebizonyítsa. Ugyan azt tudjuk, hogy a férfi már börtönben van, azt a végén tudjuk csak meg, hogyan került végül be, miközben Saffy személyiségfejlődésének is tanúi lehetünk.

Lavender sorsának részleteit is követjük, akit időskoráig maró bűntudat gyötör, hogy életét saját utakon járja. Anya-e az, aki elhagyja a gyermekét, mert úgy gondolja, azzal teszi neki a legjobbat?

A nővérként dolgozó Jenny kiskora óta különös kapcsolatot ápol ikertestvérével, Hazellel. A sok hasonlóság mellett az irigység, és a hatalmi harcok is meghatározhatnak egy ilyen kötődést. Végigkíséri a kapcsolatukat a kérdés, hogy honnantól lesz igazán önmaga az, akit mindig máshoz hasonlítanak, és hol van az a pont, ahol meg kell tanulni elválni és a külön életet élni. Ansel az ő életüknek is részévé válik, a cselekmény pedig lassan bontakozik ki az összes többi mellékszereplőével együtt.

A halálbüntetés kérdésén, a gyerekkori traumák utóhatásain és döntéseink súlyosságán van a fókusz Kukafka regényében, mely egy meglehetősen ellenszenves, érezni képtelen karakteren át ismerteti velünk, milyen szintű pusztításra képes egy-egy félresiklott emberélet.

Tierney Page - A másik fivér

💖🎸Tierney Page - A másik fivér (London Hearts — Londoni szerelmesek 1.)🎸💖

April évek óta él együtt vőlegényével, akivel azt tervezik, hamarosan összeházasodnak. Lucas lehet az a férfi, akivel megélhet egy olyan mélységű szerelmet, aminek a szülei között is szemtanúja volt kiskorában. Ők igazán tudták, milyen tiszta szívből szeretni, és hát mi másra vágyhat egy nő, ha nem erre?

Az együtt töltött idő során April nagyon megkedvelte leendő anyósát és apósát, főleg anyósjelöltje került hozzá közel. Lucas és öccse azonban ég és föld, szinte alig állnak szóba egymással, aminek valódi hátterét homály fedi. Az eljegyzési bulijukon jelen van ő, James is, a testvérénél sokkal kevésbé szofisztikált megjelenésű, cserébe irtó dögös, még egy helyi rockzenekarban is zenélő eyecandy.

A vagány külső mögött – ugyan elsőre nem így tűnhet – egy törődő, figyelmes férfi lakozik, aki egész eddig élte világát – gitározott, csajozott, és filozófia könyveit lapozgatta. Egy zenekari próba miatt késve érkezik a buliba, de még ennek ellenére is feltűnik neki bátyja furcsa viselkedése.

Aprilék kapcsolata a rendezvény után váratlan fordulatot vesz – kiderül, hogy Lucas csak egyik oldalát mutatta a megannyi közül, és minden, ami igaznak tűnt, pillanatok alatt kérdőjeleződik meg társában. A lány rájön, hogy eddig felépített világának alapja egy ingoványos lápvidék, a közben felbukkanó James személyében viszont egyre közelebb kerül saját magához is, ami fontos döntéshelyzetek elé állítja.

Nagyon jókat nevettem April két barátnőjén, Annán és Gemmán (baromi humoros a regény!), színt vittek az egyébként hol érzelmes, hol izgalmas események közé. Bár itt mindenki közel harmincas korosztály, a szereplők életstílusa miatt fiatalabbnak gondolnám őket, ami amúgy érdekes módon szerintem inkább üdítő elem volt. Kicsit visszahozta a Szex és New York hangulatát, amikor a barátoknak még volt ideje együtt meginni egy kávét, vagy átmenni egymáshoz egy mindent kibeszélős délutánra/estére.

Mindent összevetve, örömmel olvasom majd a folytatást is, ami April barátnőiről szól. A másik fivér kikapcsolós, szexi, szókimondó olvasmány, és ha bírod a tetovált, magas zenész pasikat, akik nem viselik el, hogy a kiszemeltjükkel méltatlanul bánjanak, repülj rá! 

(Ja, és ez egy csodaszép élfestett kiadás, szuperül passzol gyűjteménybe is:))

Jess Lourey - A kőfejtő árnyai

Jess Lourey - A kőfejtő árnyai

Az utóbbi idők egyik legnehezebb témájú olvasmányát tudhatom magam mögött.

1977-ben Pantown egy csendes kisváros Minnesotában, ahol a helyi tinik egy meglehetősen zárt közösséget alkotnak. Kevés kikapcsolódási lehetőségük van, így leggyakrabban a város alatt húzódó alagútrendszerben, vagy az egyik közeli kőfejtőben ütik el idejüket.

A tizenöt éves Heather, és barátnője Brenda az egyik ilyen alagutas játékuk alatt olyat látnak, amit nem lenne szabad, és ami után borzalmak sorozata kezdődik el. Szép lassan kiderül, senkiben sem lehet megbízni, mindenki gyanús, és az eddig békés környék hirtelen minden ízében fenyegetővé válik. 

Eltűnik két lány, a rendőrség viszont nem veszi elég komolyan az ügyet. Mintha a lányoknak nem lenne hangja — ez valami, ami már évtizedek óta kimondatlanul lóg a levegőben, de most nyer igazán értelmet. A vasárnapi miséken szorgosan ott van, aki számít, ám egyezményesen a felszín alatt kell tartani a bűnt és a titkokat, mert akkor olyan, mintha a rossz meg sem történt volna.

Heather úgy dönt, kezébe veszi az irányítást és nyomozni kezd, és nem hagyja, hogy elnyelje a sötétség.

Lourey regénye azért is nagyon nyomasztó, mert hihetetlenül hétköznapi, közben pedig borzalmasan félelmetes ahogyan rávilágít, hogy a gonoszság, a bántalmazás és a korrupció hogyan tud begyűrűzni a legártatlanabb helyekre is. Főszereplőnk karaktere megmutatja, milyen, amikor egy családban a gyerekre hárulnak a szülői feladatok, és lavíroznia kell aközött, hogy túléljen, és hogy valahogyan összetartsa a családot. Emellett pedig ott a saját élete, melyben próbálja megtalálni saját társaságát, hobbiját, egy elfogadó közösséget. Nem segít ebben neki, hogy a városban új arc bukkan fel, aki úgy fest, szétrobbantja az addig összetartó haveri csapatot.

Erősen triggerelő lehet a könyv annak, aki maga is átesett bántalmazáson, vagy traumatikus gyerekkora volt. Ajánlom viszont, hogyha egy erős mondandójú, izgalmas krimit, thrillert keresel, ami után megkérdőjelezed a rendszerbe vetett hited.

(Ami pedig az egészet még közelibbé és szorongatóbbá teszi, hogy mindez megtörtént események alapján íródott.)

Értékelés: ⭐⭐⭐⭐⭐

Kristen Perrin - Így leplezd le a saját gyilkosodat

Kristen Perrin - Így leplezd le a saját gyilkosodat🐦‍⬛👸🏻

Ez naaaagyon jó volt!😍 Már hiányoltam, hogy úgy igazán megfogjon egy könyv, és itt újra ezt éreztem.

Annie Adams kezdő krimiíró, aki egy szép napon levelet kap, melyben meghívják nagynénjéhez Castle Knollba. Már a levél alapján sejthető, hogy a különc nagynéni leendő hagyatékáról szeretne tárgyalni vele, ami különös, mivel sosem ismerték egymást. Ennek ellenére a lány elutazik az elkerülhetetlennek tűnő találkozóra.

Frances, aki 1965-ben 17 éves, jóslatot kap: meg fogják gyilkolni. Ha ez nem volna elég, a jósnő szimbólumokkal terhelt mondatokkal engedi útjára, melyek hosszú ideig kísértik, és meghatározzák hátralévő életét.

Annie-t már nagynénje birtokára érkezésekor kaotikus, és baljós hangulat fogadja, de ha ez nem volna elég, Francest aznap valaki meggyilkolja.

A nyomozás szövevényesebb, mint hinnénk, és a kérdés már nem csak az, hogy ki lehet a gyilkos, hanem hogy mit tud még meg a család a rejtélyes idős hölgy múltjáról, és egymásról.

Úgy kerek ez a krimi, hogy közben az olvasó is bevonódva érezheti magát. Mindenki gyanús kicsit.

Ami kiváltképp tetszett, hogy a megismert karakterek tényleg igazi egyéniségek - Saxon, a gyerekkora óta különc férfi, aztán a vintage stílus képviselője, és egyben a ház alkalmazottja, Beth, a titokzatos arisztokrata, Ford, vagy akár Frances kertésze, Archie.

Úgy fest, hogy a falu több titkot őrzött az évtizedek során, mint amennyit elbírt volna, és az "egyszer úgyis minden kiderül" ideje elérkezett. Annie számára pedig mi lehetne hitelesebb, mint élő, valós történetből ihletet meríteni saját krimijéhez.🙃

Fontos, hogy a történet nem függővéges, viszont jön folytatása, ami jó hír! Bízom benne, hogy az is legalább ennyire tetszeni fog.

Yulin Kuang - Hogyan fejezzünk be egy szerelmi történetet

Yulin Kuang - Hogyan fejezzünk be egy szerelmi történetet

Chicklit és gyászfeldolgozás? Furcsa párosítás, de nézzük, mit tartogat! Így álltam hozzá ehhez a frissen megjelent kötethez, és nagyon jól tettem.

Bár elsőre szokatlan volt az E/3-as írásmód, sikerült megszokni, és belemerülni Helen Zhang világába.

Helen csak 18 éves volt, amikor elveszítette húgát, amit azóta sem tudott feldolgozni. 13 éve hordozza magában a gyászt, a bűntudatot, a kimondott és a bent ragadt szavakat, ám egészen eddig sikerült jól funkcionálnia kontroll alatt tartott életében.

Híres íróvá vált egyetemi tanulmányai után, és jelenleg izgalmas életszakasz előtt áll - feldolgozzák regényeit és sorozatot készítenek belőlük. A stáb összeállt és ő - bár irtó zavarban van - mégis felkészült arra, hogy megismerje leendő munkatársait. Legalábbis egészen addig azt hiszi, amíg nem szembesül vele, hogy egyikőjük ahhoz a múlthoz köti, amit már olyan régen maga mögött akart hagyni.

Ez egész addigi (ál)védelmi rendszerét megingatja, és rájön, hogy falai olyan magasak lettek az évek alatt, hogy már maga sem képes lebontani őket. Szeretni akar, de nem tudja, hogyan, sem azt, hogy megérdemli-e bárki önzetlen érzéseit egyáltalán. 

Biztosra veszi, hogy ő nem szerethető, és gyerek szerepben ragadva még a távolból is szüleinek próbál megfelelni - bizonyítva, hogy ő ennyi idősen is a problémamentes, rendes lányuk. Szigorúan szűri, mit oszt meg velük - azokkal a közeli hozzátartozóival, akikre amúgy sosem szeretne hasonlítani.

Különlegesnek tartottam ezt a koncepciót, már csak azért is, mert végre egy olyan hátteret biztosított, ami mellett érthető, hogy valaki miért nehezen megközelíthető érzelmileg, miért cselekszik úgy, ahogy, és hogy amit látunk, az nem csaj hiszti, hanem mélyen gyökerező trauma. 

Negatívum: Ismerve az előzményeket és amin főszereplőink keresztülmentek, hiányzott a tényleges karakterfejlődés valódisága (például egy terapeuta említése, önismereti folyamat elkezdése, stb.). Helen elutasító viselkedése és merevsége egy ponton - számomra - túl drámaian tört meg, és aztán vált néhol ellentmondásossá. 

Spoiler!

Voltak apró szépséghibák, pl. egyrészt a szexualitást leíró részeknél.

Egy harmincas évei elején járó férfi előjátékok során alapvetően nem élvez bele a nadrágjába. Nem lenne ezzel gond, már amennyiben ez tudatosan íródott volna így, de nem így történt.)

Spoiler vége

A kínai származású írónő a fenti apróságokat leszámítva egy szuper regényt írt, ami bravúrosan lavíroz a finoman szexis és a sírós pillanatok között.

Ha nem tartasz a nehezebb témáktól sem, és szereted a romantikus vonalat, ne hagyd ki a Hogyan fejezzünk be egy szerelmi történetet.

Margaret Rogerson - Vespertine - Holtak tisztítója

Margaret Rogerson - Vespertine - Holtak tisztítója

A Hollók varázslata után ez a második könyv, amit az írónőtől olvastam. Az fogott meg első alkalommal, hogy milyen finom képi eszközökkel és nem megszokott érzékenységgel bánt a fantasy különleges figuráival, ami mellékessé tette azt a tényezőt, hogy az események lassabb sodrásúak, és nem a harci és akciódús jeleneteken van a hangsúly.

Ez a Vespertine esetében is hasonló, viszont ennek ellenére nem tudtam volna rájönni, hogy ugyanaz az alkotó. Itt Rogerson olyan világot teremt, melyben nem evilági lények akarják megszállni Artemisia, a Szürke Nővérnek tanuló fiatal lány zárdáját, aminek azonban csak egy erőteljes, ősi szellem előhívásával lehet véget vetni. A szellem alapvetően egy szent, szigorúan őrzött relikviához van kötve, de van az a helyzet, ahol a szükség törvényt bont, és egyetlen lehetőség marad, felrúgni minden addigi szabályt a túlélés érdekében.

Már megszokhattuk, hogy ha fantasy, akkor valamilyen mennyiségben, de tuti romantikus szállal is találkozunk, itt viszont semmi hasonló nincs, így ha efféle olvasmányra vadászol, az a jó hírem, hogy könyvedre találtál!

Én el tudtam volna képzelni egy nem túltolt, mégis ilyen jellegű vonalat, de valójában kerek volt enélkül is.

A visszajáró névre hallgató ősi szellem Artemisiával való kapcsolata külön lélektani elemzést is megérne, ahogy a lány saját magával való viszonya is – hogyan barátkozz meg a gyengeségeiddel, hogy ismerd fel, hogy segítségre van szükséged, és hogyan tedd túl magad a téged ért traumákon.

Annak ellenére, hogy tetszett a világ, a szereplők és a mondandó, kicsit hiányérzetem maradt, a vége pedig nyitva hagyta a kiskaput egy esetleges folytatásra, bár úgy olvastam, ez nincs betervezve. 

A címválasztással nem voltam teljesen kibékülve, szerintem a magyar alcím irreleváns a történet egészére nézve – az, hogy a lány a holtak tisztítója vagy sem, semmilyen lényegi szerepet nem kap.

Ha szereted a dark fantasyt, a paranormális jelenéseket, és attól sem rettensz meg, ha a főszereplő egy zárkózott apácanövendék, aki egy sötét entitással alkudozik saját és ezrek sorsáról, akkor ez is tetszeni fog, mert összességében ez egy jó kis könyv!

Tana French - A kereső

Tana French - A kereső

Neked mi jár a fejedben, amikor Írország mezőgazdasági vidékeire gondolsz? Helyi kocsma, állattartás, és hogy mindenki ismer mindenkit? Bizonyára Cal is erre számított, amikor úgy döntött, korán nyugdíjba vonul, befejezi rendőri pályafutását, és eltűnik a világ háta mögötti kis ír faluba.

A negyvenes évei végén járó termetes férfit nehéz nem észrevenni - a helyi közösség gyorsan magába fogadja, ám hamar kiderül, hogy a látszólagos összetartás és a humoros froclizások mögött íratlan szabályok, egymás között kiosztott pozíciók és ki nem mondott titkok rejtőzhetnek.

Miközben főszereplőnk éppen frissen megvásárolt, felújítandó házán ügyködik, megjelenik nála Trey, a tizenhárom éves gyermek, aki a helyi hátrányos helyzetű család egyik gyermeke. Először szinte szavak nélkül közelítenek egymáshoz, a kölyök visszahúzódó, óvatos az idegenekkel szemben. Amikor azonban később megnyílik, és elmondja a férfinek, miben szeretné a segítségét kérni, minden megváltozik.

Cal tulajdonképpen régi élete elől menekült el, azoktól a szerepektől kívánt megválni, amikben 25 évig élt. Nem elég jó apa, bukott társ és kiégett zsaru. Új élete döntéshelyzet elé kényszeríti, ahol mérlegelnie kell, bevállalja-e a kihívást, vagy cserben hagy valakit, aki csak rá számíthat egy iszonyatosan fontos kérdésben.

Az, hogy mit válaszol, arra is kihatással lehet, hogy tovább tud-e lépni saját korlátain, el tudja-e engedni azt, ami már nem szolgálja.

Megjelölései alapján krimi/thriller, de semmiképp ne a szokásos nyomozós, előre kiszámítható sztorira számíts! Cal Hooper vidéki élete komótos, lelassulós, módszeresen felépített lépésekkel halad előre. Szinte érzed a természet illatait, hallod a varjak károgását - már-már az ő napirendjükbe is bepillantást nyerünk -, látod a nyuszik ugrálását az erdő szélén, és a csendes, csillagos éjszakát.

A filmes élményhez az is nagyban hozzájárul, hogy sok a hétköznapi, vagy annak tűnő párbeszéd, és olyan igaziak a karakterek is. Mégsem tudjuk, ki lehet, aki gaztettekre is képes, de remekül alakítja a szerepét, és ki az, aki nem tökéletes, mégis szerethető. Egyáltalán: ki kell, hogy zárja egymást ez a kettő?

Érdekes módon többször is eszembe jutott Jón Kalman Stefánsson stílusa, talán azért, mert nála tapasztaltam ezt a fokú kellemes belassulás-érzést. Vannak történetek, amik elmesélését nem siettethetjük; meg kell adni a módját. Úgy érzem, A kereső is egy ilyen történet. Szánj rá időt, és szeretni fogod!

Susie Tate - Az álmodozó

Susie Tate - Az álmodozó💭🩷

💋Romantikus, gyorsan haladós agykikapcs💋

A húszas évei második felében lévő Lucy Londonba költözik, hogy kibújjon csigaházából. Bátyja gyerekkori barátjának cégéhez kerül, de munkaköre olyan távol áll tőle, mint Makó Jeruzsálemtől. Felix üzletember, aki ítélkező, rideg apa mellett nőtt fel. Egy dolog lebeg a szeme előtt, hogy megfeleljen, és teljesítsen ő és cége is. Igen ám, de Lucy-t ezer éve ismeri, és nem küldheti csak úgy haza, ha nem tetszik neki, ahogy a lány dolgozik. Márpedig Lucy nem a munka hőse, és úgy fest, nem is tervez azzá válni.

Kiskora óta imád történeteket mesélni, mindig saját világába húzódott vissza, ha valamire választ keresett, vagy amikor éppen nem volt jól. A különös történetek iránti szenvedélye azonban nem állt meg a gyermekkori ábrándozásnál. Most elérkezett az idő, hogy megmutassa magát a világnak, és még valakinek, aki nem is sejti, milyen fontos szerepet tölt be életében.

Ha hiányolod a Bridget Jones naplóját és titkon wattpad-sztorikkal kötöd le magad, ezzel is rezonálni fogsz. 

Mindamellett, hogy a szöveg felépítése és mélysége nem erőteljes vagy összetett (ezen szerintem nincs mit szépíteni), nagyon kellett most egy ilyen kaliberű könyv! Hihetetlen gyorsan haladtam vele, vitt magával, és nem kellett a feldolgozásához külön mentális tér.

Én azt mondom, néha tényleg elég ennyi is.

Talán kicsit egyéni meglátás ez, de kaphatott volna főszereplőnk, Lucy egy diagnózist, ugyanis a viselkedése alapján jócskán a (javarészt autizmus-ADHD) spektrumon mozgott, nem pedig a szimpla "álmodozó" művész kategóriában. Ez lekerekítette volna a párbeszédek és a reakciói szögletességét, bár egy idő után már nem annyira foglalkoztam ezzel. Inkább arra jutottam, hogy jó olyan könyvet is kézbe fogni, ahol a főszereplő távol áll a megszokott tökéletestől, a válaszok pedig néhol kicsit "nyomik".

A lány bénázásai azért így is eléggé túl voltak tolva, néhol életszerűtlennek hatottak. Csajszikánk fel volt háborodva, hogy 27 évesen nem kezelik felnőttként, de erre jócskán ad okot. Felix is úgy kommunikál vele, mintha 16 lenne, (közben halál kínos helyzeteket produkálva).

Egyébként a vicces az, hogy ennek ellenére olvastam ám én lelkesen! Olyan ez, mintha a tini unokahúgod első romantikus írását kapnád meg elolvasásra, vagy a komfortfilmed elé vetődnél be. Ultraciki, tudod, mi jön, mégis végignézed, és drukkolsz a happy endért.

Tökéletes egyszerolvasós romantikus regény ez egy nehezebben emészthető könyv elolvasása utánra, vagy nyáron a strandon fetrengéshez, esetleg azokban a tizenöt percekben, amikor nyugtod van a gyerek mellett. Esküszöm, ki fog kapcsolni!

Borító: ⭐⭐⭐⭐

Sztori: ⭐⭐⭐

Stílus/nyelvezet: ⭐⭐⭐

Főszereplők: ⭐⭐

Olvasási élmény: ⭐⭐⭐⭐✨

Nagyon szeretem a Kossuth könyveinél magát az olvasási élményt. Igényes szöveggondozás, szuper betűméret és kellőképpen szellős sortávolság emberi margókkal. Tényleg öröm időt szakítani az olvasásra!

Juzuki Aszako - Vaj

 🧈🐄Juzuki Aszako - Vaj🐄🧈

Képzeld el, hogy Japánban élsz, ahol 55 kilósan és 166 centisen már megszólnak, hogy dagi vagy. Van egy pasid, akivel jó, ha havi egyszer találkoztok, és céltalanul robotolsz a munkahelyeden záróra után is.

 Aztán egyszer csak újságíróként felfigyelsz egy elhúzódó, ám annál rejtélyesebb ügyre. Egy Kadzsii Manako nevű, harmincas éveiben lévő nőről van szó, aki három gyilkosság vádjával ül börtönben. A nő fittyet hány a társadalmi elvárásokra, és bár japán mércével kifejezetten túlsúlyos, simán elcsavarja a férfiak fejét. Választottjai jellemzően idősebb férfiak, akiket szórakoztat, főz rájuk és gondoskodik róluk, a nőket azonban nem kedveli, és köztudottan interjúkat sem ad.

Ez elég is ahhoz, hogy Rika elhatározza, valamilyen módon megpróbál közelebb kerülni hozzá. Ez a kaland többé válik puszta újságírói feladatnál - a lány egy olyan önismereti utazásba kezd, melyre maga sem számított, és fenekestül felforgatja eddigi szürke, unalmas életét.

Ki is valójában az elítélt? Mi van, ha ártatlan? Meddig tart a magabiztossága, és mi a gyenge pontja? Miért ennyire ítélkező a társadalom, és miért veszi el a nőktől a boldog élet lehetőségét? 

Így utólag nézve halvány lila sejtelmem sem volt, hogy mibe kezdek ezzel a könyvvel, de tetszett! Étvágycsináló a lassú élethez, a pillanat megéléséhez (igen, maga a könyv is erre ösztönöz olykor - nem egy gyorsan haladós darab), a japán kultúra fent és lentjeinek megismeréséhez, és elgondolkodtat, mi igaz, és mit hiszünk csupán mi annak.

Ne egy pörgős krimit várj a Vaj-tól, mert a könyvet megalapozó bűntörténet egy, a szereplők mindennapjait átszövő keret, ami szépen rendszerbe helyezi a fejlődésüket, de meghagyja nekik a főszerepet. Úgy foglalnám össze, hogy Kadzsii Manako összetett mintázatú, értékes iránytűje a könyvnek és a többi szereplőnek - nem ő a célállomás, de nélküle széthullanának és irányt vesztenének.

Off: engem annak ellenére is vitt magával a rengeteg ételfókuszú fejezet, hogy nem vagyok egy gurmé konyhatündér - igazán gusztusosan mutatja be a különféle fogásokat és ízélményeket az írónő. Bár meg tudtam szokni a lassabb áramlást, mégis vártam egy csavart a végén a börtönös téma kapcsán. Kicsit hiányérzetem volt, hogy ezt nem kaptuk meg, de így is különleges olvasmány volt ez, mert semmihez nem tudtam hasonlítani - egyedi légkört és karakterfejlődési ívet hozott, ami miatt érdemes elolvasni:)

Kat Singleton - Szikrázó fények

Kat Singleton - Szikrázó fények

Emma csinos fiatal nő, aki ráébred, hogy egész eddigi élete során másokhoz alkalmazkodott, nem igazán mert élni. Egyik találkozójuk alkalmával barátnője felveti neki, hogy beköltözhetne hamptonsi házukba, ami úgyis csak üresen áll még pár hónapig. A lány elfogadja az ajánlatot, és úgy dönt, a nyáron magával fog foglalkozni, ezt pedig a közösségi médiában osztja meg nézőivel.

Érkezése első estéjén belóg egy menő buliba, ahol találkozik Prestonnal, a sportos és baromi jóképű fickóval. Ez az este azonban nem várt fordulatot hoz - Preston szívességet kér tőle: megkéri, tegyen úgy, mintha együtt lennének, mert a családja jó ideje nyaggatja vele, hogy egyedülálló. Emma nem mond nemet a kérésre;  miért is tenné, ha épp a sponaneitást hiányolta az életéből?

Jó mókának tűnik a szerepjáték, különösen, hogy mindkét fél élvezi az együtt töltött időt.

Ez a könyv sötétnek mutatkozik a borító, és talán túl specifikusnak a címkék (nagy korkülönbség, milliomos pasis románc) alapján, de valójában egy igazi rózsaszín, csajos írás. Emma karaktere pezsgő és üde, ami Preston kezdeti merevségét nagyon hatékonyan oldja. A fent említett címkéknek nincs jelentőségük az események alakulásában, és ha belegondolunk, nem is kifejezetten sok tizenegykét év a férfi javára.

Emma és Preston olvasás közben számomra egykorúnak hat, mindkettőjüket a húszas évei elejére saccolnám. Volt jópár olyan gondolat és üzenet, amiért megérte elolvasni a könyvet, ami egyébként egy trilógia, a Fekete nyakkendők harmadik, de független része (én az első két részt nem is ismerem, és abszolút nem volt hiányérzetem).

Tetszett, hogy nem kapunk felesleges köröket és röhejes, egoharcos pasit; itt betekintést nyerünk abba, milyen egy romantikus férfi, aki képes belátni és megélni, hogy ő is érző lény. Mindazonáltal számomra éppen ez lendült kicsit tovább a kelleténél, ami miatt a végén már néha soknak éreztem a romantikus szálat, de kiemelem, hogy ez azoknak, akik direkt ilyet keresnek, nagy eséllyel fel sem fog tűnni.

Amikor realizáltam, hogy a sztorihoz tartozó lejátszási lista jó része Taylor Swift-dal, értelmet is nyert a dolog, és biztosra veszem, hogy Taylor mint jelenség ihlette ezt a könyvet is - hogy miért, arra a Swiftiek gyorsan rá fognak jönni.

Az utolsó száz oldalban sok olyan pillanat van, amiről szívesen olvastam volna kicsit bővebben, és picit talán elnagyoltnak éreztem, de így is kerek egész volt a történet. A mellékszereplők közül Preston nagymamája került hozzám legközelebb, ő igazi lelke a családnak, jó ötlet volt, hogy az írónő becsempészte a csupaszív, szókimondó nagyi alakját fűszerként.

Ha egy könnyed tavaszi olvasmányt keresel, vagy egy kis romantikára vágysz, feltétlenül szerezd be a Szikrázó fényeket, nem fogod megbánni!

Sangu Mandanna - A Varázsfogadó

Sangu Mandanna - A Varázsfogadó

"Nem volt benne biztos, hogy valóban képes lesz újra szembenézni a világgal, de talán soha senki nem tudja, mire áll készen, amíg ki nem próbálja."

Egy nagyon kedves, amolyan igazi "teával és vajas keksszel bekuckózós" felnőtt mese. Szuper, hogy épp az adventi időszakban olvastam, mert egy tökéletes, ünnepek előtt lelassulós, "sehova sem rohanunk" olvasmányt kaptam.

Sera Swan gyerekkorában a boszorkányok céhének nagytudású és rendkívül ellenszenves mesterétől, Albert Grey-től tanult, akinek legkevésbé sem volt célja a lány tudását magasabb szintre emelni. Ellenfelét látta benne, aki az ő pozíciójára is veszélyt jelenthet a későbbiekben.

Sera azonban kénytelen volt 15 éves korában egy feltámasztó varázslatot alkalmazni, hogy megmentse nagy-nagynénje, Jasmine életét, ami varázsereje nagy részét felemésztette, és ez az erő később sem tért vissza, csak pislákolt benne.

Repülünk egyet az időben, és a cselekmény 15 évvel később, Sera 30-as évei elején zajlik. A lány Jasmine-nel és néhány különös, de nagyon szerethető figurával - Kukurú, a zombikakas, Nicholas, a modern lovag, Mathilda, a csupaszív hölgy, Theo, a fogadott öcs - és Sera múltjának szellemeivel él együtt az illetéktelen szemeknek nem látható varázsfogadójukban. Az egyik állandó vendég Clemmie, aki első ránézésre róka, de valójában a nő egy saját, rosszul végződött bűbájnak köszönhetően él hosszú évek óta róka bőrben.

Sera szeretné visszakapni régi életét, erre viszont egyre kevesebb esélyt lát, Clemmie pedig arra vágyik, hogy újra ember lehessen. Egy balul elsült próbálkozás után már egészen letesznek erről, amikor egyszercsak betoppan hozzájuk Luke (és húga, Posy), akiről kiderül, hogy történetesen a céh mágiatörténésze. Ő segítségükre lehetne a nagy projektben, de nem akar belefolyni a boszitársaságból kitagadott Sera ügyleteibe. Mikor megérkezik, még nem sejti, hogy a hóbortos lakókkal rendelkező fogadó számára is tartogat meglepetéseket.

A Varázsfogadó nemcsak egy átlagos boszis cozy fantasy - egy könyv, ami rámutat arra, mekkora erő rejlik a szeretetben és milyen gyógyító tud lenni egy olyan közeg, ahol igazán önmagad lehetsz, mert úgy szeretnek, ahogy vagy. Hogy nem kell, hogy tökéletes legyél, és mindegy, hogy honnan jöttél, mert elég, hogyha önmagadat adod, és nem félsz újra és újra kiállni azért, amiben hiszel.

Ha szeretted A boszorkányok elveszett könyvét, a Kuriózumok kávézóját vagy a Fenissa és az Álmos Ház stílusát, ez sem fog csalódást okozni!

"Nem a meghalás számít. Hanem az, hogy a hamvakból összeszeded a tollaidat, és újra felkelsz. A fejlődés. A maradás. Ez az, ami igazán számít."

A. R. Torre - A jó hazugság

A. R. Torre - A jó hazugság

Gyerekek, ez egy nagyon jó kis könyv volt! Miért nem találkoztam eddig az írónő nevével? Na de ami késik...

Egy olyan pszichothrillert képzelj el, amibe keveredik némi humor, egy csepp dark romance, közben pedig mindenki baromi gyanús.

☝🏻Nem spoileres, de a történet fő vonalát az érthetőség kedvéért vázoltam.

A környékről meglehetősen rövid idő alatt eltűnik, majd meghal hat helyes, lányok kedvence típusú fiú, akiket támadójuk, a "Véres Szív" gyilkos meg is öl. A következő eltűnt fiú esete azonban más - Scott több hét távollét után egyszercsak hazamegy, és ettől a pillanattól kezdve senki sem biztos abban, hogy amit állít, igaz-e. Anyja, bár végtelenül hálás a fia menekülésének, kérdések gyötrik, mert a srác gyanúsan viselkedik, a média pedig válaszokat követel.

Mindeközben megismerhetjük a helyi, gyilkos hajlamú páciensekre szakosodott Gwent, aki nemrég veszítette el egyik kliensét, ami kapcsán számos kérdés merül fel benne. Önmagát okolja, hisz lehet, hogy neki nem tűnt fel valami az ülések során, és mi van, ha a tragédia megelőzhető lett volna?

Harmadik vonalunk Robert, a karakán ügyvéd, akinek a fia szintén az áldozatok között volt, ő azonban egy egészen váratlan fordulatra szánja rá magát - jelentkezik a gyanúsított ügyvédje szerepére, mert meggyőződése, hogy a hat gyilkossággal vádolt férfi ártatlan.

Mivel hasonló területen mozgok, imádtam, hogy Gwen pszichiáterként milyen elvi/erkölcsi kérdéseken őrlődik, és minden tettét megkérdőjelezi. Megmutat egy szeletet abból, ami egy hasonló irányban tevékenykedő szakember mindennapjainak része (meddig munka a munka, és hol kezdődik a magánélet), és ettől nagyon emberi a szerepe a történetben.

Iszonyat jól keveredett az izgalom, a feszültség és az hétköznapi élet pillanatai, bennem végig fenn tudta tartani a bizonytalanságot a végkimenetelt illetően. Ugyan volt egy elképzelésem, nem lett igazam, hogy ki is a gyilkos. 

A pörgős (és erősen letehetetlen) sztori egyébként nekem mondandóban is sokat adott, így egy rövid idézettel zárom ezt az ajánlót - egyszerű, mégis sokszor nehéznek tűnik be is tartani (már nem az elejére gondolok - haha):

"Ölni egyszerű. Viszont élni, megtalálni a boldogságot az életben, az már nehéz. Magunk mögött hagyni a gyászt és a bűntudatot, megtanulni szeretni és bízni…"

Hafsah Faizal - Teaörvény

Hafsah Faizal - Teaörvény

A srí-lankai-arab leszármazott, egyébként amerikai születésű írónő legújabb könyve tagadhatatlanul színt visz (a szó szoros értelmében) a fantasy világába. Olvastál-e már olyan YA könyvet, ami ugyan vámpíros, mégsem erotikus, főszereplői pedig szinte kivétel nélkül eltérő etnikumúak?

Na itt ez nagyon izgalmas módon jelenik meg! Főszereplőnk Arthie egy bizonyos Ceylan nevű helyről kerül az ottani gyarmatosítások után Etteniára, ahol kiskorában megszerzi a hosszú idő óta védett trükkös pisztolyt, a Calibort. Ez válik társává a kitaszított lánynak, aki időközben rátalál fogadott bátyjára, Jinre. A két fiatal aztán megnyitja az Örvény nevű helyet, mely nappal teázóként, éjszaka pedig vámpírok ügyleteire szakosodott vérházként üzemel.

Arthie nem kispályás, fiatal kora ellenére megtanulja kijátszani a rendszert, titkokkal üzletel, azonban végig sejthetjük, hogy ő sem mentes tőlük.

Hafsah Faizal nem kegyetlen módon, de rámutat a mai társadalom hibáira is, arra a beolvadni nehezebben tudó rétegre, akiket megnéznek az utcán. Itt ők azok, akik összetartanak és harcolnak egymásért, de komoly árat fizetnek ezért.

Mindeközben Hamvassüvölt utcáiról az éj leple alatt rejtélyes módon vámpírok tűnnek el, amiről igyekeznek nem hírt adni a helyi újságok, hiszen éppen velük igyekszik a hatalmon lévő, rejtélyes kilétű Kos rettegésben tartani az embereket.

Engem sokszor emlékeztetett Arthie Aelin karakterére az Üvegtrónból, illetve egyszerű, de nagyszerű névválasztásnaj találtam Ceylant és Arawiyát, hiszen előbbi Ceylon, utóbbi Arábiaként is értelmezhető a maga mesés változatában, míg Calibor nekem abszolút hozta az Excalibur tulajdonságait.

A történet egy kissé lassú felfutású volt, a végén viszont beindultak az események, és olyan befejezést kaptunk, ami ígéretes zárórészt ígér.

Ajánlom, ha nem akarsz nekiveselkedni egy sokrészes világépítésű fantasynek, de szereted a párszáz évvel ezelőtti hangulatot némi vámpírhangulattal ötvözve, és nem rohansz sehova. Biztonságos választás olyan 16 éves kortól, mivel nincsenek benne brutális részek, sem szexjelenet.

Sequoia Nagamatsu - A sötétség határai

Sequoia Nagamatsu - A sötétség határai

"Láttam egy civilizációt, amely képes volt elpusztítani magát, mielőtt elérte volna a legközelebbi csillagot."

Egy világméretű járvány pusztít a Földön, a klímaváltozás hatalmas méreteket ölt, közben pedig megpróbálnak kapcsolódni egymással az emberek. A regény elején erős vezérfonál a fennálló járványra épülő eutanáziát is támogató rendszerrel és temetkezéssel kapcsolatos bizniszek bemutatása. 

Megszilárdul az olvasóban annak a tudata is, hogy a legvégén úgyis egyedül kell mindennel megküzdeni, és a veszélyhelyzet felülír sok, addig bevett szokást, és átírja az emberségességről alkotott képünket is.

Olyan jövőbe kapunk betekintést Sequoia Nagamatsu által, amelyet még csak disztópikusnak sem tudok nevezni, hiszen már most látjuk, hova vezet a robotika, a digitalizált megoldások, az AI mint társ jelensége és a klímaválság.

Sok száz évet ölel fel a könyv története, amiben olyan emberek (kutatók, régészek, orvosok, átlagemberek) történetét ismerhetjük meg, akiket valami mégis összekapcsol. A remény, hogy valaminek változni kell, és az álmok, hogy talán nem minden olyan borzalmas, és lehet megoldás. Vágynak a szeretetre, a kölcsönös érzések megélésére, szomorúak az elvesztett családtagok miatt, és dühösek, mert a tehetetlenség a kontroll hiányát teremti meg.

Mit is ér az ember a végtelen világmindenségben? Számít-e az idő, ha limitáltak a földi lehetőségeink? Tekinthetünk-e az eddig ismert adottságainkon túlra, és mi az ára, ha sikerül elhagynunk az addig biztosnak hitt ingoványos talajt?

A sötétség határai nem egyszerű témákat dolgoz fel különálló, de mégis kapcsolódó történeteken keresztül, és a végére értjük meg igazán az összefüggéseket. Erőteljesen érinti a gyászfeldolgozás, a halál témáit, így annak ajánlom, aki szereti ezeket filozófiai szinten megközelíteni, és merengeni arról, vajon hová tartunk és mivé leszünk.

Kirsten Miller - A fordulat

Kirsten Miller - A fordulat

"A társadalom boszorkánynak nevezi azokat a nőket, akiket nem ért és nem tud irányítani."

Ha nem fordulsz el, amikor szóba kerül a szervezett bűnözés témája, vagy a nők elnyomása, esetleg komoly ügyek eltussolása, ezek mellett pedig szereted a modern boszorkányság témáját, ne görgess tovább.

Ez nem az a 600 oldalas könyv, amit hetekig fogsz olvasni - nem hagy majd nyugodni a gondolat, hogy mi is lesz "A fordulat".

Mattauk nyugodt városát egyik napról a másikra kizökkenti békés mindennapjaiból egy gyilkossági ügy. Harriett-et, Nessát és Jót - akiket a sors sodor össze -, nem hagyja nyugodni a helyzet. A három nő nem is lehetne egymástól különbözőbb, egy dologban azonban hasonlítanak - mindegyikük különleges képességekkel rendelkezik azon túl, hogy saját családjuk életét egyengetik. Céljuk egyre erőteljesebben körvonalazódik - megtalálni azt, aki nyugtalanságot hoz a környék lakóira, és csírájában elfojtani a kiváltó okot.

Nagy élmény volt ismét egy hosszabb könyvet a kezembe venni, már csak azért is, mert sokszor fordult már elő velem, hogy úgy éreztem, lehetett volna rövidebb, csak elhúzták az eseményeket. 

Na itt nem ez a helyzet. A lényeg megértéséhez árnyalt kis részeket kap az olvasó, amin keresztül jobban megismerheti a mellékszereplőket is, mégis folyamatosan ott lebeg a háttérben a kérdés, hogy vajon ki lehet a rossz, és mi van ha az éppen egy általunk megkedvelt karakter.

Bár a regény fantasy, a fő témája nagyon aktuális, és figyelemfelhívó, amit mi sem támaszt jobban alá, mint a tény, miszerint az ember- és gyermekkereskedelem (beleértve a gyermek prostitúciót) a világ legjobban felkapott üzlete (igen, még a drogkereskedelemnél is jobban megy).

Margaret Rogerson - Hollók varázslata

 Margaret Rogerson - Hollók varázslata

"Ezer szárny bomlott ki bennem. Utánuk vetettem magam, hogy elhallgattassam, hogy visszagyömöszöljem őket oda, ahol nem keverhetnek bajt, ám mintha lepkék tomboló örvényének kellős közepén álltam volna, miközben puszta kézzel próbáltam elkapni mindegyiket."

Ó, hogy ez a könyv mennyire csodás!😍

Ez megint amolyan beleszeretős, pedig belegondolva semmi rettenetesen váratlan megközelítés nincs benne. Ahogy azonban az írónő a szavakkal bánik, az már önmagában egy varázslat. Imádtam a szemléletesen lefestett, képzeletemben megelevenedő képeket, a csendesen kibontakozó, különös és vad tündevilág bejósolható kiszámíthatatlanságát az emberek egyszerű, ugyanakkor számukra megfoghatatlanul sokrétű képességeivel és halandóságával szembe állítva. Két párhuzamos létezés, ahol az átjárás az ember számára halállal fenyeget.

Isobel ember, akinek van egy különleges képessége - rendkívüli tehetséggel fest. Tudományát a glamúrjukban hiú módon fürdőző tündék nagyra értékelik, így rendszeresen igénylik szolgáltatását - cserébe bűbájjal fizetnek. A lány már jól megtanulta, mennyire szabad bízni a náluk sokkal hatalmasabb, szinte állatias népben, és ebben egészen addig biztos is, míg egy napon új ügyfele érkezik, aki fenekestül felforgatja addigi békés világát.

🌹Esetleges spoiler:

Én történetesen úgy éreztem, hogy igenis ott volt a kémia a szereplőink között - abban a törékeny, "ki sem szabadna mondanunk" bizonytalanságban, ahol a visszafogottság a túlélést jelentheti. Végig ott parázslott, csak tudni kell olvasni a sorok között és lelassítani a könyv tempójára, mert ez nem az a tipikus "minden azonnal felpörög" fantasy - a szépsége a finomságában és törékenységében rejlik - sokszor a ki nem mondott, de költőien megalkotott szavakban. Ennek ellenére faltam a lapokat, szóval vitt magával rendesen a sztori.

"Valóban szerelmes belém, gondoltam. A szívem akkorát ugrott, mint egy riadt szarvas. Egészen más volt a szemében látni a szerelmi vallomást, mint a szájából hallani. Ez a tekintet megállította volna az időt, ha képes rá. Egyszerre volt puha és kemény, bánattal élezett, sajgó gyengédség, és egy kettétört szív leplezetlen bizonyítéka."

🌹Esetleges spoiler vége.

Hogyha szeretted a Hollow lányokat és a Fenissa és az Álmos Ház világát és stílusát, feltétlenül nézd meg ezt is! Nem spicy, így tiniknek is olvasható, ám ennek ellenére a felnőtt szíveket is könyörtelenül rabul tudja ejteni.

Ugyan befejezett vége van, egyben mégis maximálisan folytatás-gyanús. Bízom benne, hogy érkezni fog második része, bár az eredeti nyelvű kiadás 2017-es.

Heather Webber - Kuriózumok kávézója

 ☕🦋Heather Webber - Kuriózumok kávézója🦋☕

"Megtépázott lelkem erős, csillogó fonallal kezdte összeölteni magát."

Megérkezett a könyv, aminek a társaságában végre bekuckózhatsz a forrócsokiddal vagy a pumpkin-spice lattéddal! Egy igazi lelassulós regény arról, hogyan kövessük az álmainkat a félelmeink ellenére, és hogyan tanuljunk meg szeretni és újrakezdeni, ha a szívünket évekig lelakatolva tartottuk egy dobozkában.

A történet két szálon fut, az egyik Ava, a másik Maggie oldaláról. Ava sok-sok éven keresztül él a külvilágtól és az igazi boldogságtól elzártan, komfortzónán belül betegségének köszönhetően. Egy hirtelen bekövetkező haláleset után levelet kap egy álláshirdetéssel, ami nemcsak a lehetőség megfogalmazása miatt különös, hanem azért is, mert a feladó nem írta alá. Ki küldhette a rejtélyes ajánlatot?

"Az élet túl rövid, túl törékeny, túl értékes ahhoz, hogy annak árnyékában éld át, ami lehetett volna. Ha folyton visszafelé tekintgetsz, a végén nem veszed észre a lehetőségeket, amelyek előtted állnak."

Ava hirtelen azt érzi, ha most nem indul el, talán soha. Felkerekedik, és megérkezik Driftwoodba, egyenesen oda, ahol a tengerparti város szívében található családias, kuriózumokkal teli kávézóját vezeti Maggie.

Maggie, aki már jó ideje gyászol. Gyásza anyukája elvesztése miatt olyannyira mély, hogy elfelejti, ő valójában mit szeretne kezdeni az életével most, hogy fia kirepült otthonról, és nemrég első nagy szerelme is visszatért a környékre.

A két életút bájosan fonódik össze, a kisvárosi lét igazi szeretetteljes közegében és ábrázolásával, miközben egyre több szereplő mindennapjait ismerhetjük meg, és néhányuk nem mindennapi képességét, ami akarva-akaratlanul is irányítja az események alakulását.

Kedvencemmé Estrelle vált, az olykor rejtélyes, ám rendkívül meggyőző és karizmatikus idős hölgy, aki olyan, mintha mindenkiről tudna valamit, amit senki más, és ez éppen elegendő ahhoz, hogy neki senki ne akarjon hátat fordítani.

Olvasd el, ha nem cél a rohanás, ha szereted a romantikusan, lassan kibontakozó szálakat, a cicákat, és nem ódzkodsz az újrakezdés és az elengedés gondolatától. Szereplőink szépen, lépésről lépésre nyílnak meg, és válnak még szerethetőbbé és önazonosabbá.

A kötet egyetlen negatívuma számomra a sok hiba volt, ami viszont azóta sem hagy nyugodni, az a következő kávéspecialitás mihamarabbi kipróbálása. Itt hagyom, hátha kedvet kaptok hozzá ti is🤭

✨Jeges matcha latte két presszóval, chaijal és levendulasziruppal. (Nyami.)

Elsie Silver - Flawless; Hibátlan (Chestnut Springs 1.)

Elsie Silver - Flawless; Hibátlan (Chestnut Springs 1.)

Még, hogy nem vagyok előítéletes! Ugyan a leírás kapásból megfogott és kíváncsivá tett, bizonytalanul álltam neki az olvasásnak: cowboy románc, rodeó, és hozzá egy brutál feltűnő, csajos, rózsaszín rózsás borító? Hát hogy fog ez összeállni?! Jelentem, tökéletesen!

Az még csak hagyján, hogy úgy buktam a történetre, mint kacsa a nokedlire 🦆🦆 (gondoltam, kicsit belekukkantok, és aztán amikor feleszméltem, már több, mint száz oldalon túl jártam), de régen olvastam már olyan könyvet ebben a kategóriában, amelyben a szereplők ennyire tudatosan és éretten viszonyulnak a saját érzéseikhez (és nem, nem arról beszélek, hogy itt aztán minden happy és nem voltak mélypontjai a sztorinak). Semmi felesleges játszmázás meg p*csogás, hanem érzéseiket megfogalmazó, problémáikat megoldani akaró fiatal felnőttek - egészen elképesztő élmény volt, és pont emiatt nagyon igazi. Annyira jól esett!

Na ez az a fajta romantika, ami abszolút pozitív üzenetet hirdet - normális kommunikációt, megfelelő értékrendet és a közeli kapcsolatok fontosságát. (A macsónak tűnő fickó, Rhett egy belül igenis sérülékeny, érző ember, aki nem játssza az agyát teljesen feleslegesen. Summer pedig nem kezd el úgy viselkedni, mint egy hisztérikus tini, csak hogy kapjunk egy újabb kör vergődést.) Mindezeket egy nagyon könnyed köntösbe burkolva kapjuk, amibe igazán jól esik belebújni. Nincs túltolva semmi, mindenből pontosan annyi van, amennyi kell, de mégis ott figyel benne egy jó kis csavar - ez is tökéletes helyen, mert fixen nem tudod letenni az utolsó száz oldalnál a könyvet!

De miről is szól a Hibátlan?

Rhett a sportág ismert alakja, ám egy meggondolatlanul kimondott mondata kiszivárog, és ez nem vet jó fényt szponzoraira - menedzsere, Kip ezért úgy dönt, hogy kirendeli mellé nála dolgozó lányát. A cél, hogy a férfi összekapja magát - közel a világbajnokság, nem férnek bele hibák az addig tartó időszakba. Summer támogató partnerként nem kíméli a sármos versenyzőt - tőle nem a felszínes rajongást kapja, mint az őt bálványozó nyusziktól - Summer kitartó, céltudatos, de egyben törődő, megértő, és munkáját féltő felnőtt nő is. Vajon mennyire tarthatók élesen a köztük lévő határok - tényleg fontos, hogy az életükről mások mit gondolnak?

Kicsit már néha tartok tőle, mikor indul el az évem olvasásélmény lejtője, mert eddig falom a jobbnál jobb köteteket (no nem panaszkodom:)), az azonban biztos, hogy ez a pillanat határozottan nem most jött el.

Nézek is utána a folytatásnak, mert ha a többi részben is ezt a stílust képviseli, engem megvett kilóra!

Sophie Lark - Brutal Prince (Alvilági románc 1.)

Sophie Lark - Brutal Prince (Alvilági románc 1.) Callum & Aida

"A bizalom ritkább dolog a szerelemnél. Ezzel valaki más kezébe helyezed a sorsod, a boldogulásod. Abban a reményben, hogy vigyáz majd rá."

🍓 A Brutal Prince ugyan alvilági románc, valójában inkább egy könnyed nyári, ellenségekből szeretők jellegű könyv.

🍓 Az időtlen idők óta egymás torkának eső két maffia család, a Griffinek és a Gallo-k egy kellemetlen incidens után egyezséget kötnek: Gallo papa egyetlen lányát, a lázadó Aidát feleségül adja Callumhoz, Griffinék fiához. Az ok egyszerű: együtt erősebb a két család, és nagyobb hatalomhoz tudnak jutni. Egyetlen bökkenő csak, hogy az összeesketésre váró két fél ki nem állhatja egymást; mindketten zűrösek a maguk módján.

🍓 Elég gyorsan kiderül azonban, hogy nemcsak munka fronton tudnak jól együttműködni - egyre közelebb kerülnek egymáshoz a magánéletben is.

🍓 A történet alapjaiban véve jó, bár néhol nem túl életszerű, például, hogy nem kifejezetten adnak hangot ellenkezésüknek a házasságot illetően (úgy, hogy ez egy jelen korunkban játszódó sztori), és számomra kissé felszínesen tudtuk csak megismerni a szereplőket. Vártam a nagy csattanót, ami nem lett, és ezzel nem is lenne gond - azzal már inkább, hogy a könyv utolsó 20-30 oldala teljesen ellenkező hatást váltott ki belőlem, mint amit gyaníthatóan az írónő tervezett - nem tudom, ez a fordításon csúszhatott-e el, vagy már az angol szöveg is kellemetlenül vált sikamlóssá...

🍓 Ezt leszámítva viszont az egész nagyon humoros, olvastatja magát, megjelenik a rafinált női szereplő, aki felismeri, hogy lehet lágy is, nem csak kemény csajként tud helytállni. Mellette pedig ott a ridegnek tűnő, elvekkel rendelkező pasi, aki aztán mégis rájön, hogy a boldogság nem a szilárdnak hitt elképzelései megvalósításában rejlik, hanem valami sokkal többen.

🍓 A borító, az élfestés gyönyörű, és nagyon ötletesnek tartottam a grafikát. (Bár az ábrázolt főszereplők a valóságnál jóval idősebbnek tűnnek rajtuk )

🍓 Célközönség lehet szerintem mindenki, aki a Haunting Adeline-t kedvelte, de túl soknak érezte benne a durvulást. A stílus egészen hasonló, csak a téma könnyedebb.

Lyssa Kay Adams - Undercover Romance - Beépített jóbarát (Romantikus Pasik Könyvklubja 2.)

Lyssa Kay Adams - Undercover Romance - Beépített jóbarát (Romantikus Pasik Könyvklubja 2.)

"A félelem hatékony ösztönző erő, de a szeretet is az."

Nem gondoltam, hogy ennyire imádni fogom ezt a könyvet! Ez egy brutál jó humorral megírt kötet; olyan témákat boncolgat hol könnyed és szórakoztató, hol elszánt és akadályokat nem ismerő stílussal, mint a ✔️toxikus maszkulinitás, ✔️szexuális zaklatás, ✔️hatalom kihasználása és ✔️feminizmus (hello #metoo).

A történet fő vonala, hogy a munkanélkülivé vált (zseniálisan jól hozott görög temperamentumú és éles nyelvű) Liv bosszút akar állni igazságtalan exfőnökén, aki azt hiszi, minden kétes ügyet eltussolhat, hiszen kellően befolyásos. Egy "szerencsétlen" véletlennek köszönhetően kerül a képbe a Romantikus Pasik Könyvklubja sármos vezetője, Mack, aki úgy bánik a nőkkel, ahogy minden romantikus történetben meg van írva, ám eddig mégsem talált rá az igazira. Vajon képes lesz segíteni Liv ügyében úgy, hogy a lány folyamatosan lerázza?

Én ennyit még nem nevettem olvasás közben, míg persze drukkoltam Macknek és Livnek, hogy sikerüljön leküzdeni saját traumáikból adódó félelmeiket, és végre lebontsák a maguk köré emelt falakat. Izgalmas volt végigkísérni, ahogy a magabiztosnak tűnő csajozógép és a szarkazmus álcáját viselő tehetséges cukrászlány története kibontakozik. A további szereplők is igazán szerethetők, karaktereik megfelelően kidolgozottak, könnyű hozzájuk kapcsolódni.

A Beépített jóbarát ugyan második része a sorozatnak, tökéletesen olvasható úgy is, ha valaki nem olvasta az első részt (én sem, de ezek után biztosan megteszem, és bízom benne, hogy tervben van a többi rész fordítása is!)

Szeretném megemlíteni a magyar fordító (Medgyesy-Töreky Flóra) munkáját. Ritkán érzem úgy, hogy magyarul is sikerül megragadni és jól lefordítani a humoros részeket, de ő remek munkát végzett!