Sophie Lark - Brutal Prince (Alvilági románc 1.)

Sophie Lark - Brutal Prince (Alvilági románc 1.) Callum & Aida

"A bizalom ritkább dolog a szerelemnél. Ezzel valaki más kezébe helyezed a sorsod, a boldogulásod. Abban a reményben, hogy vigyáz majd rá."

🍓 A Brutal Prince ugyan alvilági románc, valójában inkább egy könnyed nyári, ellenségekből szeretők jellegű könyv.

🍓 Az időtlen idők óta egymás torkának eső két maffia család, a Griffinek és a Gallo-k egy kellemetlen incidens után egyezséget kötnek: Gallo papa egyetlen lányát, a lázadó Aidát feleségül adja Callumhoz, Griffinék fiához. Az ok egyszerű: együtt erősebb a két család, és nagyobb hatalomhoz tudnak jutni. Egyetlen bökkenő csak, hogy az összeesketésre váró két fél ki nem állhatja egymást; mindketten zűrösek a maguk módján.

🍓 Elég gyorsan kiderül azonban, hogy nemcsak munka fronton tudnak jól együttműködni - egyre közelebb kerülnek egymáshoz a magánéletben is.

🍓 A történet alapjaiban véve jó, bár néhol nem túl életszerű, például, hogy nem kifejezetten adnak hangot ellenkezésüknek a házasságot illetően (úgy, hogy ez egy jelen korunkban játszódó sztori), és számomra kissé felszínesen tudtuk csak megismerni a szereplőket. Vártam a nagy csattanót, ami nem lett, és ezzel nem is lenne gond - azzal már inkább, hogy a könyv utolsó 20-30 oldala teljesen ellenkező hatást váltott ki belőlem, mint amit gyaníthatóan az írónő tervezett - nem tudom, ez a fordításon csúszhatott-e el, vagy már az angol szöveg is kellemetlenül vált sikamlóssá...

🍓 Ezt leszámítva viszont az egész nagyon humoros, olvastatja magát, megjelenik a rafinált női szereplő, aki felismeri, hogy lehet lágy is, nem csak kemény csajként tud helytállni. Mellette pedig ott a ridegnek tűnő, elvekkel rendelkező pasi, aki aztán mégis rájön, hogy a boldogság nem a szilárdnak hitt elképzelései megvalósításában rejlik, hanem valami sokkal többen.

🍓 A borító, az élfestés gyönyörű, és nagyon ötletesnek tartottam a grafikát. (Bár az ábrázolt főszereplők a valóságnál jóval idősebbnek tűnnek rajtuk )

🍓 Célközönség lehet szerintem mindenki, aki a Haunting Adeline-t kedvelte, de túl soknak érezte benne a durvulást. A stílus egészen hasonló, csak a téma könnyedebb.