Hafsah Faizal - Teaörvény

Hafsah Faizal - Teaörvény

A srí-lankai-arab leszármazott, egyébként amerikai születésű írónő legújabb könyve tagadhatatlanul színt visz (a szó szoros értelmében) a fantasy világába. Olvastál-e már olyan YA könyvet, ami ugyan vámpíros, mégsem erotikus, főszereplői pedig szinte kivétel nélkül eltérő etnikumúak?

Na itt ez nagyon izgalmas módon jelenik meg! Főszereplőnk Arthie egy bizonyos Ceylan nevű helyről kerül az ottani gyarmatosítások után Etteniára, ahol kiskorában megszerzi a hosszú idő óta védett trükkös pisztolyt, a Calibort. Ez válik társává a kitaszított lánynak, aki időközben rátalál fogadott bátyjára, Jinre. A két fiatal aztán megnyitja az Örvény nevű helyet, mely nappal teázóként, éjszaka pedig vámpírok ügyleteire szakosodott vérházként üzemel.

Arthie nem kispályás, fiatal kora ellenére megtanulja kijátszani a rendszert, titkokkal üzletel, azonban végig sejthetjük, hogy ő sem mentes tőlük.

Hafsah Faizal nem kegyetlen módon, de rámutat a mai társadalom hibáira is, arra a beolvadni nehezebben tudó rétegre, akiket megnéznek az utcán. Itt ők azok, akik összetartanak és harcolnak egymásért, de komoly árat fizetnek ezért.

Mindeközben Hamvassüvölt utcáiról az éj leple alatt rejtélyes módon vámpírok tűnnek el, amiről igyekeznek nem hírt adni a helyi újságok, hiszen éppen velük igyekszik a hatalmon lévő, rejtélyes kilétű Kos rettegésben tartani az embereket.

Engem sokszor emlékeztetett Arthie Aelin karakterére az Üvegtrónból, illetve egyszerű, de nagyszerű névválasztásnaj találtam Ceylant és Arawiyát, hiszen előbbi Ceylon, utóbbi Arábiaként is értelmezhető a maga mesés változatában, míg Calibor nekem abszolút hozta az Excalibur tulajdonságait.

A történet egy kissé lassú felfutású volt, a végén viszont beindultak az események, és olyan befejezést kaptunk, ami ígéretes zárórészt ígér.

Ajánlom, ha nem akarsz nekiveselkedni egy sokrészes világépítésű fantasynek, de szereted a párszáz évvel ezelőtti hangulatot némi vámpírhangulattal ötvözve, és nem rohansz sehova. Biztonságos választás olyan 16 éves kortól, mivel nincsenek benne brutális részek, sem szexjelenet.

Stephanie Garber - Caraval

Stephanie Garber - Caraval

"Minden embernek hatalmában áll, hogy megváltoztassa a sorsát, ha elég bátor hozzá, hogy harcoljon azért, amit mindennél jobban kíván."

Ó, ez a csodás varázsvilág! Már jó ideje várakozott elolvasásra nálam a Caraval, de kivártam az őszi bekuckózós időszakot, hogy belevágjak.

Annyival több ez a történet, mint csupán varázslat és játék, mégsem olvastam sehol ennek a mélyebb tartalmáról és rétegeiről. A testvéri szeretet hatalma, a bántalmazott fél felszabadulásának önismereti útja, a bűntudat és a félelem visszatartó erejének leküzdése az, amik ezt a történetet igazán valóssá és szívközelivé teszik.

Betekintést nyerhetünk egy fiatal lány, Scarlett gondolataiba, aki számára a cél, hogy segítse húgát úgy, hogy a lehető legkevesebbet ártson, még ha ez számára megalkuvást is jelent. A húg, Tella azonban egészen másképp látja a világot. Ő kalandokra vágyik, pezsgésre és teljes szabadságra.

Scarlett mindenáron meg akarja védeni testvérét, miközben szembesül saját démonaival. A két lány teljesen különböző személyiség, mégis a maguk módján várnak valamit a Caravaltól, és Legendtől, a játékmestertől, akinek kilétét évtizedek óta titokzatosság övezi. Az életükbe beköszöntő változás azonban nem túl egyszerű úton érkezik, és még kevésbé egyszerű a konos kihívás karmaiból kiszabadulni.

Scarlett célja, hogy miután biztonságba helyezi húgát rejtélyes jegyességét követő házasságával, a Caraval után visszatérjen régi életébe, innen viszont már semmi sem lesz a régi. Ráébred, hogy ezen az úton legnagyobb ellensége saját félelme, sebezhetősége azonban még akár segítségére is lehet.

Szemtanúi lehetünk a lány karakterfejlődésének, amint ráébred, ahhoz, hogy az életben rá váró csodákat megélje és szabadon szárnyaljon a jót megélve, meg kell válnia a lábára kötött súlyoktól.

Vajon szeretteink felé nyújtott kezünk megóvja őket a veszélytől, vagy néha el kell engedni őket, hogy saját kezünkbe vehessük a sorsunk irányítását? Hihetünk eléggé a szeretet és a szerelem erejében, ha minden, amit addig igaznak véltünk, megkérdőjeleződik egy ponton?

A Caraval játékosai nem feltétlenül hihetnek az érzékszerveiknek, és az általuk őszintének hitt emberekről is kiderülhet, hogy félreismerték őket.

A befejezés teljesen komplett és fordulatos, ám a végén kapunk egy apró morzsát a folytatáshoz, ami alapján az legalább olyan kalandosnak ígérkezik, mint az első rész, úgyhogy már nagyon várom, hogy belevágjak.

Sofie Riis Endahl - Mindörökké Pixie

🌈🍭Sofie Riis Endahl - Mindörökké Pixie🍭🌈

Egy nagyon igazi történet egy végzős lányról, aki nagyon szeretne szeretve lenni és beilleszkedni. 

Pixie a sulis menő csapat tagja, akit vezetőjük, a Királynő néven futó osztálytársa szemelt ki és keresztelt el így, amint a csapat tagjává vált. Az új bevenevet kapó Emma alapvetően csendes, hétköznapi ruhákat visel, és nincs benne semmi különleges. Félénk, visszahúzódó, jellegtelen - legalábbis Pixie szerint, aki minden áron igyekszik lenyomni ezt az énjét. Hogy ellensúlyozza mindezt, Pixieként szivárványszínű ruhákat ölt, neon szemfestéket hord és amint valami emmás tulajdonsága felbukkan, ő csakazértis másképp cselekszik, hogy társai ne ilyennek lássák. Teli van élettel, pezseg, és ő a társaság lelke, aki semmiből ki nem maradna.

A gimis éveknek azonban egyszercsak vége szakad, és Pixie a bankett után elkezdi úgy érezni, hogy kiesett a pixiesből (ha-ha). Barátai elkezdenek klikkesedni, nagy szerelme figyelmét egyre inkább leköti az új lány, ő pedig azon kapja magát, hogy bármennyire is próbálkozik, ő az egyedüli, aki kimarad a közös összejövetelekből.

Ekkor Pixie egy teljes identitásválságon megy keresztül - ki is ő valójában? Rettegéssel tölti el a gondolat, hogy újra a szürke Emmává váljon, de diszkomfort érzést ad neki Pixieként élni, ha minden, ami önmaga szerint azzá tette, elkezd köddé válni, még az eddig barátoknak hitt emberek is.

Egy fantasztikus történet a felnőtté válásról, a beilleszkedésről, önismeretről és kiközösítésről.

Nagyon ajánlom, akkor is, ha 15-18 éves lányod éppen keresi a helyét a világban (akár azért, mert szexualitása miatt ez nehezebb, ami itt elég hangsúlyos is, de egyáltalán nem uralkodó tényező), vagy olykor egyedül érzi magát. Mert Pixie önismereti utazásában talán meglátja igazi önmagát, ami meglehet, csak elsőre olyan nagyon ijesztő:))