Yulin Kuang - Hogyan fejezzünk be egy szerelmi történetet

Yulin Kuang - Hogyan fejezzünk be egy szerelmi történetet

Chicklit és gyászfeldolgozás? Furcsa párosítás, de nézzük, mit tartogat! Így álltam hozzá ehhez a frissen megjelent kötethez, és nagyon jól tettem.

Bár elsőre szokatlan volt az E/3-as írásmód, sikerült megszokni, és belemerülni Helen Zhang világába.

Helen csak 18 éves volt, amikor elveszítette húgát, amit azóta sem tudott feldolgozni. 13 éve hordozza magában a gyászt, a bűntudatot, a kimondott és a bent ragadt szavakat, ám egészen eddig sikerült jól funkcionálnia kontroll alatt tartott életében.

Híres íróvá vált egyetemi tanulmányai után, és jelenleg izgalmas életszakasz előtt áll - feldolgozzák regényeit és sorozatot készítenek belőlük. A stáb összeállt és ő - bár irtó zavarban van - mégis felkészült arra, hogy megismerje leendő munkatársait. Legalábbis egészen addig azt hiszi, amíg nem szembesül vele, hogy egyikőjük ahhoz a múlthoz köti, amit már olyan régen maga mögött akart hagyni.

Ez egész addigi (ál)védelmi rendszerét megingatja, és rájön, hogy falai olyan magasak lettek az évek alatt, hogy már maga sem képes lebontani őket. Szeretni akar, de nem tudja, hogyan, sem azt, hogy megérdemli-e bárki önzetlen érzéseit egyáltalán. 

Biztosra veszi, hogy ő nem szerethető, és gyerek szerepben ragadva még a távolból is szüleinek próbál megfelelni - bizonyítva, hogy ő ennyi idősen is a problémamentes, rendes lányuk. Szigorúan szűri, mit oszt meg velük - azokkal a közeli hozzátartozóival, akikre amúgy sosem szeretne hasonlítani.

Különlegesnek tartottam ezt a koncepciót, már csak azért is, mert végre egy olyan hátteret biztosított, ami mellett érthető, hogy valaki miért nehezen megközelíthető érzelmileg, miért cselekszik úgy, ahogy, és hogy amit látunk, az nem csaj hiszti, hanem mélyen gyökerező trauma. 

Negatívum: Ismerve az előzményeket és amin főszereplőink keresztülmentek, hiányzott a tényleges karakterfejlődés valódisága (például egy terapeuta említése, önismereti folyamat elkezdése, stb.). Helen elutasító viselkedése és merevsége egy ponton - számomra - túl drámaian tört meg, és aztán vált néhol ellentmondásossá. 

Spoiler!

Voltak apró szépséghibák, pl. egyrészt a szexualitást leíró részeknél.

Egy harmincas évei elején járó férfi előjátékok során alapvetően nem élvez bele a nadrágjába. Nem lenne ezzel gond, már amennyiben ez tudatosan íródott volna így, de nem így történt.)

Spoiler vége

A kínai származású írónő a fenti apróságokat leszámítva egy szuper regényt írt, ami bravúrosan lavíroz a finoman szexis és a sírós pillanatok között.

Ha nem tartasz a nehezebb témáktól sem, és szereted a romantikus vonalat, ne hagyd ki a Hogyan fejezzünk be egy szerelmi történetet.

Margaret Rogerson - Vespertine - Holtak tisztítója

Margaret Rogerson - Vespertine - Holtak tisztítója

A Hollók varázslata után ez a második könyv, amit az írónőtől olvastam. Az fogott meg első alkalommal, hogy milyen finom képi eszközökkel és nem megszokott érzékenységgel bánt a fantasy különleges figuráival, ami mellékessé tette azt a tényezőt, hogy az események lassabb sodrásúak, és nem a harci és akciódús jeleneteken van a hangsúly.

Ez a Vespertine esetében is hasonló, viszont ennek ellenére nem tudtam volna rájönni, hogy ugyanaz az alkotó. Itt Rogerson olyan világot teremt, melyben nem evilági lények akarják megszállni Artemisia, a Szürke Nővérnek tanuló fiatal lány zárdáját, aminek azonban csak egy erőteljes, ősi szellem előhívásával lehet véget vetni. A szellem alapvetően egy szent, szigorúan őrzött relikviához van kötve, de van az a helyzet, ahol a szükség törvényt bont, és egyetlen lehetőség marad, felrúgni minden addigi szabályt a túlélés érdekében.

Már megszokhattuk, hogy ha fantasy, akkor valamilyen mennyiségben, de tuti romantikus szállal is találkozunk, itt viszont semmi hasonló nincs, így ha efféle olvasmányra vadászol, az a jó hírem, hogy könyvedre találtál!

Én el tudtam volna képzelni egy nem túltolt, mégis ilyen jellegű vonalat, de valójában kerek volt enélkül is.

A visszajáró névre hallgató ősi szellem Artemisiával való kapcsolata külön lélektani elemzést is megérne, ahogy a lány saját magával való viszonya is – hogyan barátkozz meg a gyengeségeiddel, hogy ismerd fel, hogy segítségre van szükséged, és hogyan tedd túl magad a téged ért traumákon.

Annak ellenére, hogy tetszett a világ, a szereplők és a mondandó, kicsit hiányérzetem maradt, a vége pedig nyitva hagyta a kiskaput egy esetleges folytatásra, bár úgy olvastam, ez nincs betervezve. 

A címválasztással nem voltam teljesen kibékülve, szerintem a magyar alcím irreleváns a történet egészére nézve – az, hogy a lány a holtak tisztítója vagy sem, semmilyen lényegi szerepet nem kap.

Ha szereted a dark fantasyt, a paranormális jelenéseket, és attól sem rettensz meg, ha a főszereplő egy zárkózott apácanövendék, aki egy sötét entitással alkudozik saját és ezrek sorsáról, akkor ez is tetszeni fog, mert összességében ez egy jó kis könyv!

Csigó Katalin - Romok között

Csigó Katalin - Romok között

Traumák, gyász, szerelem, valamint egy 17. századi javasasszony, egy író és egy altatóorvos. Te milyen regényt írnál, ha az alábbi szavak állnának rendelkezésedre?

Nem egyszerű, mert ahogy a gyásznak, úgy a szerelemnek is súlya van. A létezés átmeneti, szereplőink pedig különösen nyitottak arra, hogy annak hajszálvékony fátylán átlépjenek valami még megfoghatatlanabb helyre. A regény három szálon fut három szereplő egy adott életszakaszáról, melyek téren és időn átívelve fűződnek össze.

Az első részben a 17. század Velencei Köztársaságba kalauzol minket az írónő. Az Isztriai-félszigetre menekült javasasszony, Magdaléna sokat látott korábbi élete során, az ég pedig különös képességgel áldotta meg: olyanokat érez és lát, amit a környezete nem. A helyi kovács azt kéri tőle, gyógyítsa meg lányát, akit meger*szakoltak. Ám ez a küldetés többet kíván tőle, mint amennyit saját erejéből adni tudna.

A második történet ugyanott játszódik helyileg, azonban a jelenben vagyunk, ahol a középkorú, gyászoló író próbál megküzdeni szerelme elvesztésével. Ez tetszett leginkább – ez tulajdonképpen egy naplózásos-szabadírásos stílusban íródott fejezet, megannyi költői kérdéssel, a lélek viharaival, az élet értelmének keresésével.

Számomra váratlanul kapcsolódott egymáshoz mind a három rész. Az utolsó – várakozásommal ellentétben – nem sokat mutat az előzményekből. A fiatal nőt saját megélésein keresztül ismerjük meg egy menetrendszer szintre kalibrált, rutinokkal és kiszámíthatósággal bemért életen át. Mindennek és mindenkinek szeretne megfelelni, de nem tudja, mi is a mérce, és fél a változástól. Sem családja, sem barátai nem látják őt annak, aki, az élet pedig úgy megy el mellette, mintha ott sem lenne. Egyetlen szenvedélye az úszás, itt teljesedik ki, de a kontrollt még itt sem tudja teljesen elengedni.

Tetszett a három blokkból álló regény, mert az alapötlet és a pszichológia, valamint a spirituális irány is különleges színezetet ad neki.

Nekem viszont hiányérzetem volt, mert el tudtam volna képzelni hosszabb kivitelezésben. A különálló részek között erős különbséget éreztem – a második történet súlya és komplexitása alapján önmagában is megállta volna a helyét. Szuper lett volna, ha a harmadik szállal erőteljesebben össze tudott volna érni, de ebben a formában is megvolt a maga mondandója.

Ennek ellenére mindenképp érdekes olvasmány volt, nem szokványos megközelítéssel és felépítéssel.

Tana French - A kereső

Tana French - A kereső

Neked mi jár a fejedben, amikor Írország mezőgazdasági vidékeire gondolsz? Helyi kocsma, állattartás, és hogy mindenki ismer mindenkit? Bizonyára Cal is erre számított, amikor úgy döntött, korán nyugdíjba vonul, befejezi rendőri pályafutását, és eltűnik a világ háta mögötti kis ír faluba.

A negyvenes évei végén járó termetes férfit nehéz nem észrevenni - a helyi közösség gyorsan magába fogadja, ám hamar kiderül, hogy a látszólagos összetartás és a humoros froclizások mögött íratlan szabályok, egymás között kiosztott pozíciók és ki nem mondott titkok rejtőzhetnek.

Miközben főszereplőnk éppen frissen megvásárolt, felújítandó házán ügyködik, megjelenik nála Trey, a tizenhárom éves gyermek, aki a helyi hátrányos helyzetű család egyik gyermeke. Először szinte szavak nélkül közelítenek egymáshoz, a kölyök visszahúzódó, óvatos az idegenekkel szemben. Amikor azonban később megnyílik, és elmondja a férfinek, miben szeretné a segítségét kérni, minden megváltozik.

Cal tulajdonképpen régi élete elől menekült el, azoktól a szerepektől kívánt megválni, amikben 25 évig élt. Nem elég jó apa, bukott társ és kiégett zsaru. Új élete döntéshelyzet elé kényszeríti, ahol mérlegelnie kell, bevállalja-e a kihívást, vagy cserben hagy valakit, aki csak rá számíthat egy iszonyatosan fontos kérdésben.

Az, hogy mit válaszol, arra is kihatással lehet, hogy tovább tud-e lépni saját korlátain, el tudja-e engedni azt, ami már nem szolgálja.

Megjelölései alapján krimi/thriller, de semmiképp ne a szokásos nyomozós, előre kiszámítható sztorira számíts! Cal Hooper vidéki élete komótos, lelassulós, módszeresen felépített lépésekkel halad előre. Szinte érzed a természet illatait, hallod a varjak károgását - már-már az ő napirendjükbe is bepillantást nyerünk -, látod a nyuszik ugrálását az erdő szélén, és a csendes, csillagos éjszakát.

A filmes élményhez az is nagyban hozzájárul, hogy sok a hétköznapi, vagy annak tűnő párbeszéd, és olyan igaziak a karakterek is. Mégsem tudjuk, ki lehet, aki gaztettekre is képes, de remekül alakítja a szerepét, és ki az, aki nem tökéletes, mégis szerethető. Egyáltalán: ki kell, hogy zárja egymást ez a kettő?

Érdekes módon többször is eszembe jutott Jón Kalman Stefánsson stílusa, talán azért, mert nála tapasztaltam ezt a fokú kellemes belassulás-érzést. Vannak történetek, amik elmesélését nem siettethetjük; meg kell adni a módját. Úgy érzem, A kereső is egy ilyen történet. Szánj rá időt, és szeretni fogod!

Papp Noémi - Miattad felébrednék

Papp Noémi - Miattad felébrednék

Meglepve láttam, hogy A bártfai füvesasszony történetei után az írónőnek novellás kötete jelent meg, úgyhogy már akkor tudtam, hogy ezt mindenképp olvasnom kell!

Minden novella egy külön hangulat, és mégis mindegyikbe bele tudunk helyezkedni. Mintha mamád barátnőjéről, a távoli unokatestvérekről, vagy a régi munkatársaidról olvasnál. Közeli, mégis fordulatos történetek pörögnek le a szemünk előtt. Hol vidám, hol elgondolkodtató, vagy éppen szomorú, olyan, mint egy doboz bonbon, sosem tudod, épp melyik íz következik.

Amire nem számítottam előre, az a megírt megélések és érzelmek széles skálája. Nemcsak a boldog pillanatok, hanem ugyanúgy a rossznak címkézettek is helyet kapnak. A kihívások, az elmúlás, a csalódás, a becsapottságérzés és a betegségek is részei a könyvnek, akárcsak az emberi életnek. Az írónő nem félt behozni az idősebb generáció napjainkban való boldogulását és aggodalmait sem, ahogy a generációk közötti kommunikációs gikszerek is bekúsztak hol realisztikusan, hol humorral spékelve.

Ha Noémi történelmi regényei a múltat elevenítik meg nekünk, a Miattad felébrednék a jelen hiteles képviselője.

Könnyed, de tartalmas, több korosztályhoz szól, és jó beszélgetésindító is lehet!