Kat Singleton - Szikrázó fények

Kat Singleton - Szikrázó fények

Emma csinos fiatal nő, aki ráébred, hogy egész eddigi élete során másokhoz alkalmazkodott, nem igazán mert élni. Egyik találkozójuk alkalmával barátnője felveti neki, hogy beköltözhetne hamptonsi házukba, ami úgyis csak üresen áll még pár hónapig. A lány elfogadja az ajánlatot, és úgy dönt, a nyáron magával fog foglalkozni, ezt pedig a közösségi médiában osztja meg nézőivel.

Érkezése első estéjén belóg egy menő buliba, ahol találkozik Prestonnal, a sportos és baromi jóképű fickóval. Ez az este azonban nem várt fordulatot hoz - Preston szívességet kér tőle: megkéri, tegyen úgy, mintha együtt lennének, mert a családja jó ideje nyaggatja vele, hogy egyedülálló. Emma nem mond nemet a kérésre;  miért is tenné, ha épp a sponaneitást hiányolta az életéből?

Jó mókának tűnik a szerepjáték, különösen, hogy mindkét fél élvezi az együtt töltött időt.

Ez a könyv sötétnek mutatkozik a borító, és talán túl specifikusnak a címkék (nagy korkülönbség, milliomos pasis románc) alapján, de valójában egy igazi rózsaszín, csajos írás. Emma karaktere pezsgő és üde, ami Preston kezdeti merevségét nagyon hatékonyan oldja. A fent említett címkéknek nincs jelentőségük az események alakulásában, és ha belegondolunk, nem is kifejezetten sok tizenegykét év a férfi javára.

Emma és Preston olvasás közben számomra egykorúnak hat, mindkettőjüket a húszas évei elejére saccolnám. Volt jópár olyan gondolat és üzenet, amiért megérte elolvasni a könyvet, ami egyébként egy trilógia, a Fekete nyakkendők harmadik, de független része (én az első két részt nem is ismerem, és abszolút nem volt hiányérzetem).

Tetszett, hogy nem kapunk felesleges köröket és röhejes, egoharcos pasit; itt betekintést nyerünk abba, milyen egy romantikus férfi, aki képes belátni és megélni, hogy ő is érző lény. Mindazonáltal számomra éppen ez lendült kicsit tovább a kelleténél, ami miatt a végén már néha soknak éreztem a romantikus szálat, de kiemelem, hogy ez azoknak, akik direkt ilyet keresnek, nagy eséllyel fel sem fog tűnni.

Amikor realizáltam, hogy a sztorihoz tartozó lejátszási lista jó része Taylor Swift-dal, értelmet is nyert a dolog, és biztosra veszem, hogy Taylor mint jelenség ihlette ezt a könyvet is - hogy miért, arra a Swiftiek gyorsan rá fognak jönni.

Az utolsó száz oldalban sok olyan pillanat van, amiről szívesen olvastam volna kicsit bővebben, és picit talán elnagyoltnak éreztem, de így is kerek egész volt a történet. A mellékszereplők közül Preston nagymamája került hozzám legközelebb, ő igazi lelke a családnak, jó ötlet volt, hogy az írónő becsempészte a csupaszív, szókimondó nagyi alakját fűszerként.

Ha egy könnyed tavaszi olvasmányt keresel, vagy egy kis romantikára vágysz, feltétlenül szerezd be a Szikrázó fényeket, nem fogod megbánni!