Jozef Karika - A hasadék
• Ha a Gyatlov-rejtély gondolkodóba ejtett, A hasadék neked való!
"Bizonyos dolgok esetében a lehető legrosszabb megközelítés, ha az eszünkkel próbáljuk megérteni őket."
• És valóban - Jozef Karika misztikus thrillere éppen azért annyira nagy szám, mert ránk bízza annak megítélését, hogy az olvasottak tényleg megtörtént események-e, vagy csupán megannyi véletlen különös egybeesései.
• A szerzőt előző kötete után felkeresi egy bizonyos Igor nevezetű furcsa fickó, aki ragaszkodik hozzá, hogy elmesélje az általa átélt nem mindennapi sztorit, ami még a felvételek készültekor is rettegésben tartják.
• Elég gyorsan egy szlovákiai elhagyatott épületetet ismerünk meg, aminek titkaira nem is kell sokat várnunk, ez azonban csak a kezdet. Az események felpörögnek, a blogger Igor pedig egyszersmind barátnője, egy konteós és egy teljes mértékben két lábbal a földön figura mellett találja magát egyenesen a Tribecs hegységben, ahol az elmúlt száz év rejtélyes eltűnései történtek.
"Olykor a logika és ésszerűség iránti leküzdhetetlen vágy a legnagyobb őrültség."
• Kezdetben a fókusz a vélemények ütköztetésén és a későbbi like vadászat reményén van - hiszen mi másra vágyhat egy fiatal tartalomgyártó, mint nézettségre. Ez a motiváció aztán elillanni látszik, mikor a kézzelfogható dolgokból bizonytalan emlékképek, a biztos emlékekből pedig homályos bizonytalanság felé úszunk.
"Amíg valaki vagy valami ki nem radírozza a fejedből az identitásodat, nem fogod tudni, hogy ez milyen állapot. Valahol olvastam, hogy az identitás nem más, mint az emlékek és a másokhoz fűződő kapcsolatok összessége. Lehet benne valami. Ha az emlékeid és a kapcsolataid összeomlanak, mint egy kártyavár, onnantól nem tudod biztosan, hogy ki is vagy tulajdonképpen."
• Talán nem a legbölcsebb döntés a többnapos sátras éjszakázás gondolata a hátborzongató helyen, erre viszont már túl későn sikerül ráébrednie a csapatnak.
"Vannak kérdések, amiket sötétben tilos feltenni."
• Karika regénye Szlovákiában igazi szenzáció volt; olyannyira, hogy film is készült belőle, ami hatalmas népszerűségnek örvendett. Nem csoda - az író remekül ötvözi a könnyednek ható elbeszélői stílust a fantáziánkra bízott információk súlyával és a lábjegyzetben feltüntetett cikkek elérhetőségeivel, közben pedig lehetetlen helyekre dob be olyan poénokat, amiktől szinte cikinek érzed, hogy hangosan felröhögsz, annyira abszurdak.
• Bár semmi ijesztgetős, horrorisztikus nem történik, mégis nyomaszt minket valami megfoghatatlan. Egyik percben meggyőződésünk, hogy a srác meghülyült, vagy szed valamit (ez a feltételezés sem lenne megalapozatlan), aztán pedig együttérzünk vele, hogy miken mehetett keresztül, és ha igaz, amiket mond, akkor mégis hogyan lehetséges ez egyáltalán.
• Közben olyan gondolatokat szór el az író, illetve interjúalanya, Igor, amik miatt nem meglepő, hogy szinte le se tudod tenni a könyvet. Íme pár:
"Jól gondold meg, milyen ajtó nyitsz ki - és nem feltétlenül páncélajtóra gondolok. Vannak egészen anyagtalan ajtók is."
"Hogy ne rontsam tovább a hangulatot, végigkínlódtam egy közös estét a tévé előtt. Fogalmam sincs, hogy mit néztünk. Mia mellett ültem a kanapén, de nem voltam ott. Ilyen is lehet egy eltűnés. Hogy nem vagy ott, ahol vagy "
"Néha a legabszurdabb, legelrugaszkodottabb elmélet is tök logikusnak tűnik az úgynevezett racionális magyarázatok kínálta zűrzavarhoz képest."
• Végül pedig még egy, mert tudom, sokakat érint a tartalomgyártás témaköre:
"Az olvasót nem én érdeklem, hanem a saját élményei és érzései, amiket én hozok ki belőle."
• A hasadék garantáltan nem fog csalódást okozni, ha az a típusú ember vagy, akit érdekelnek a megmagyarázhatatlannak tűnő rejtélyek - azt javaslom viszont, hogyha nekiállsz, ne ez legyen az esti olvasmányod.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése