Sharon Saline - Amit az ADHD-s gyereked szeretne, ha tudnál

Sharon Saline - Amit az ADHD-s gyereked szeretne, ha tudnál

Az írónő klinikai szakpszichológus, aki az ADHD-s gyermekek kezelésével foglalkozik, és a terület szakértője. A könyv az általa előszeretettel használt ötlépéses módszert veszi alapul, aminek lényege, hogy a szülők effektíven tudjanak gyermeküknek segíteni a kihívást jelentő élethelyzetekben úgy, hogy maguk is empatikus résztvevőivé váljanak a folyamatnak.

Ezen a technikán kívül találsz jópár olyan példát és gondolatot, ami kiindulási alap lehet, hogyha most találkozol először az ADHD okozta nehézségekkel, és tanácstalan vagy, merre indulj el. Fontos, hogy szülőként mindenekelőtt tisztában legyél a gyerek viselkedésének hátterével, és te magad is szilárd, megingathatatlan alappá válj, akire támaszkodni lehet.

Többször elvándorolt a figyelmem – tisztában vagyok a témával, mégis túl amerikainak éreztem a gondolatmenetet. Sokszor inkább találtam általános gyereknevelési útmutatónak, mint igazán kézzelfogható, specifikus megoldásnak, és úgy tűnt, a megszólaltatott gyerkőcöket olykor kézenfekvőbb gyógyszeresen kezeltetni a szülőknek, mint türelmet tanúsítani és rájönni, hogyan kell megértően fordulni hozzájuk. Mi olvasóként nem ismerjük az említett fiatalokat, de a kiragadott gondolatok olyan kétségbeesett gyerekek benyomását keltették, akiknek a világon a legjobbat az tenné, hogyha felszabadult gyerekekként, stressz és nyomás nélkül kibontakozhatnának, és megértő fülekre találnának saját családjuk környezetében.

Van, hogy a legrosszabb minta maga a szülő, és hiába próbál a gyerekkel példát statuálni, ha ő maga sem képes betartani az általa meghatározott szabályokat.

Tudom, ez már egy új beszélgetést kívánna, de azt látom, hogy a hétköznapok kismillió impulzusa és zaja senkinek sem tesz jót, hát még a nem kifejlett idegrendszerrel bíró gyerekeknek – ez a könyv is inkább arról győzött meg, mennyire fontos a természettel és az egymással való kapcsolódás és beszélgetés, lelassulás – hogy meg is halljuk a másikat. Az iskolában is könnyebb felcímkézni a gyereket, mint belátni, hogy a gyakran még mindig tekintélyelvű oktatás csődöt mond az új generációnál.

Egyébként hazánk oktatási rendszere sajnos sokkalta kevésbé támogató/jól áramló a szakemberek egymással való együttműködésében, mint az USA-ban. Ott egymást segítve, gördülékenyen és viszonylag gyorsan bejut a rendszerbe a diák, majd a kapott eredmény után támogatásban részesül az iskolai oldalról. Bár elméletileg ez itthon is működik, a gyakorlat még mindig mást mutat – kevés a szakember, a szülő pedig multitaskol, hogy hogy oldja meg a gyerek életét a lehető legélhetőbb módon.

Annak ajánlanám olvasásra Saline írását, aki nehezebben találja meg a közös hangot a gyerekeivel, ahol valamelyik oldalon hajlamos az a bizonyos húr hamarabb elpattanni, és aki szeretne kapaszkodót találni, hogy higgye, nincs minden veszve.

Ha azonban sokrétű, konkrétabb feladatokra számítasz érintett szülőként, nem ez a könyv fogja elhozni a megoldást számodra. Egyszer érdemes elolvasni, de nem az a sokszor újralapozós fajta.