Sissel-Jo Gazan - Egyetlen cseppben

Sissel-Jo Gazan - Egyetlen cseppben🔍🧪

Én ehhez hasonlót még nem olvastam!

Ez nem is egy regény, hanem egy 400 oldalba zárt kisebb sorozat - legalábbis így éreztem olvasás közben.

Mia koreai származású lány, akit Dániában fogadtak örökbe szülei. Még csak 17 éves, amikor anyja egy esti séta után nem tér vissza otthonukba.

Azt hinnéd, egy szokványos nyomozós sztorit tartasz a kezedben, de a cselekmény tovább épül, és ahelyett, hogy egy nyomon haladnánk tovább, kapunk még egy sor megoldatlan rejtélyt. Telnek az évek, és a dán környék további kétes bűnügyei is képbe kerülnek.

Közel húsz évnyi cselekmény tárul elénk, s közben Mia felnőttként az igazságszolgáltatás oldalán küzd azért, hogy a gonosz elnyerje méltó büntetését. Csakhogy nem tudjuk, ki a gonosz. A gyanú éveken át szivárog és csendesen mérgezi az emberek elméjét - végig ott ül a sorok között az a nyomasztó érzés, hogy nem hogy nem kerültünk közelebb a megoldáshoz, és bármelyik percben történhet valami még rosszabb. Általában aztán történik is.

Sissel-Jo Gazan könyve valahol családregény, de közben mégsem. Sosem kapunk békés összetartozás-élményt, és szereplőink hiába keresnek feloldozást, a legbelső nyugalmat csak az adhatja, ha a saját kérdéseikre elég elfogadható válaszokat kapnak.

Az Egyetlen cseppben erőteljesen érinti a beilleszkedés, és a külföldi örökbefogadás témáját, és ezt nem a mézes-mázos oldalról teszi. Rálátást kapunk arra, hogy ez, az egyébként azt gondolnánk, szigorúan ellenőrzött folyamat, sem mindig fekete vagy fehér, és nem tudhatjuk, mi motiválja az ezen a területen elhivatottakat saját küldetésükben. 

Ez egy nagyon sűrű, nagyon tömény, de mégis jól olvasható regény, ami a valóságot tárja elénk, nem a mindig jó ötletnek tűnő habos-babos happy endet. A történet egyrészről teljes, de függővéges, és bőven hagyott az írónő anyagot a második részre, amit annak ellenére, hogy nem ez volt életem legszívderítőbb olvasmánya, mégis kíváncsian várok.

Kristen Perrin - Így leplezd le a saját gyilkosodat

Kristen Perrin - Így leplezd le a saját gyilkosodat🐦‍⬛👸🏻

Ez naaaagyon jó volt!😍 Már hiányoltam, hogy úgy igazán megfogjon egy könyv, és itt újra ezt éreztem.

Annie Adams kezdő krimiíró, aki egy szép napon levelet kap, melyben meghívják nagynénjéhez Castle Knollba. Már a levél alapján sejthető, hogy a különc nagynéni leendő hagyatékáról szeretne tárgyalni vele, ami különös, mivel sosem ismerték egymást. Ennek ellenére a lány elutazik az elkerülhetetlennek tűnő találkozóra.

Frances, aki 1965-ben 17 éves, jóslatot kap: meg fogják gyilkolni. Ha ez nem volna elég, a jósnő szimbólumokkal terhelt mondatokkal engedi útjára, melyek hosszú ideig kísértik, és meghatározzák hátralévő életét.

Annie-t már nagynénje birtokára érkezésekor kaotikus, és baljós hangulat fogadja, de ha ez nem volna elég, Francest aznap valaki meggyilkolja.

A nyomozás szövevényesebb, mint hinnénk, és a kérdés már nem csak az, hogy ki lehet a gyilkos, hanem hogy mit tud még meg a család a rejtélyes idős hölgy múltjáról, és egymásról.

Úgy kerek ez a krimi, hogy közben az olvasó is bevonódva érezheti magát. Mindenki gyanús kicsit.

Ami kiváltképp tetszett, hogy a megismert karakterek tényleg igazi egyéniségek - Saxon, a gyerekkora óta különc férfi, aztán a vintage stílus képviselője, és egyben a ház alkalmazottja, Beth, a titokzatos arisztokrata, Ford, vagy akár Frances kertésze, Archie.

Úgy fest, hogy a falu több titkot őrzött az évtizedek során, mint amennyit elbírt volna, és az "egyszer úgyis minden kiderül" ideje elérkezett. Annie számára pedig mi lehetne hitelesebb, mint élő, valós történetből ihletet meríteni saját krimijéhez.🙃

Fontos, hogy a történet nem függővéges, viszont jön folytatása, ami jó hír! Bízom benne, hogy az is legalább ennyire tetszeni fog.

C. J. Cooke - Az utolsó boszorkány

C. J. Cooke - Az utolsó boszorkány⛪🧹

Nagyon vártam már az új Cooke-könyvet!❤

A Malleus Maleficarum Heinrich Kramer és Jacob Sprenger műve, ami 1487-ban jelent meg először. Bár a könyvről utólag sokat beszéltek, valójában vajmi keveset tudunk arról, milyen előzménye volt, illetve milyen ember volt Kramer és Sprenger.

Cooke a 15. század azon boszorkányperéről írt, amely megkérdőjelezte Kramer munkásságát és módszereit. Helena Scheuberin nevét, ahogyan sok más, boszorkánysággal meggyanúsított nő nevét is, elfelejtette a világ, de hát tettek is róla a hatalmon álló férfiak, hogy ez így legyen! Helena vette a bátorságot, és életét kockáztatva szállt szembe Kramer és az egyház igazságtalan hatalmával, amikor felszólalt sorsa ellen.

Az utolsó boszorkány új oldalról mutatja be ezt az időszakot, és központba a mértéktelen nőgyűlöletet, a demonizálást, a nők diszkriminálását és egyúttal a szexualitás hatalommal párosuló torzulását állítja.

Szomorú, hogy míg egy több mint ötszáz évvel ezelőtti, boszorkányüldözések idején játszódó történetet olvasunk, végig ott lebeg annak a tudata, hogy valójában mennyi minden nem változott azóta sem. Hogy valahol mélyen társadalmilag kódolt, hogy a nőket még mindig megbélyegzik, hogy vannak olyan országok, ahol a mai napig a férfi tulajdona a nő – a felszólalási lehetőség és a jogok teljes hiányával.

Sajnos soktízezer ember esett áldozatul az alaptalan vádaknak az inkvizíció során, melyben az áldozatok szinte kizárólag nők voltak. Ezek a „boszorkányok” tehettek a szegényes termésről, a betegségekről, és még a gyermektelenségről is. Mindenben egyet kellett érteniük urukkal, és engedelmességet kellett tanúsítaniuk feléjük; bármilyen ellenszegülés gyanúsnak minősült, és büntetést vonhatott maga után.

Cooke a női igazságszolgáltatás nagymestere, és én nagyon szeretem minden regényét, mert úgy tud hatni, hogy nem hergel, hanem elgondolkoztat, tényeket hoz saját világával ötvözve, és a paranormális fantasy elemeket éppen kellő mértékben adagolja a fő szálhoz, hogy üssön.

⭐⭐⭐⭐⭐

Nekem ez egy ötcsillagos történet volt, nagyra értékelem az írónő munkásságát és jó szívvel ajánlom mindenkinek, aki szereti ezt a témát.

Mészáros Dorka - Kiszámolós

 👉🏼💘Mészáros Dorka - Kiszámolós💘👈🏼

Na most az a helyzet, hogy ezt a könyvet nem felnőtt fejjel kell olvasni, mert ez egy tiniknek íródott regény. Engedd, hogy visszarepülj az időben!

Mészáros Dorka neve számomra eddig ismeretlen volt, de sikerült egy olyan, a maga nemében egyszerű és nagyszerű történetet írnia, ami tökéletes olvasmány a fiatal, 14-18 éves korosztálynak. Nem vulgáris, nagyon aktuális problémákat taglal, és olyan, mintha egy titkos naplóba olvasnál bele. Őszinte, nyelvezetében tiniszlenges, és a lényeget még nem mondtam:

Interaktív! Te választhatod ki, melyik folytatás érdekel, és ennek megfelelően haladhatsz tovább. Akár huszonnégy különböző módon befejezheted a sztorit.

Birdie 15 múlt, és úgy érzi, halálosan szerelmes tudna lenni mindhárom kiszemelt srácba... Beni régóta legjobb barátja, de nem mer lépni és se-veled-se-nélküled kapcsolatban áll Xénivel; "MárkIván" egy művelt, zongorista művészcsemete, Jakab pedig az elérhetetlen, titokzatos srác, aki szabadidejében a motorját bütyköli a garázsban. 

Birdie barátnője, Fanny egy évre Amerikába költözik, ezért búcsúbulit tart, amelyen az egész haveri társaság és a fent említett "jó pasik" is jelen lesznek. Mit tegyen a lány, ha óriási a pörgés, és bármit is tesz, valahol tuti elrontja?

Erre kínál megoldást és egy nagyon bájos befejezést az írónő.

Zsidró Dominik versei egészítik ki főszereplőnk zavaros érzelmi megéléseit - ezek a versek igazán "első verses" lelkületűek, teljes mértékben hozzák a hangulatot, amikor egy tizenéves életében először úgy dönt, írni kezd. Nem tökéletes, mégis bennük van minden kusza megélés, gondolat, világfájdalom (jártam itt, tudom, miről beszélek😁🫣).

Nálam ötcsillagos, mert tudom, hogy én ennyi idősen imádtam volna ezt olvasni, és könnyen azonosultam volna az átéltekkel.

Yulin Kuang - Hogyan fejezzünk be egy szerelmi történetet

Yulin Kuang - Hogyan fejezzünk be egy szerelmi történetet

Chicklit és gyászfeldolgozás? Furcsa párosítás, de nézzük, mit tartogat! Így álltam hozzá ehhez a frissen megjelent kötethez, és nagyon jól tettem.

Bár elsőre szokatlan volt az E/3-as írásmód, sikerült megszokni, és belemerülni Helen Zhang világába.

Helen csak 18 éves volt, amikor elveszítette húgát, amit azóta sem tudott feldolgozni. 13 éve hordozza magában a gyászt, a bűntudatot, a kimondott és a bent ragadt szavakat, ám egészen eddig sikerült jól funkcionálnia kontroll alatt tartott életében.

Híres íróvá vált egyetemi tanulmányai után, és jelenleg izgalmas életszakasz előtt áll - feldolgozzák regényeit és sorozatot készítenek belőlük. A stáb összeállt és ő - bár irtó zavarban van - mégis felkészült arra, hogy megismerje leendő munkatársait. Legalábbis egészen addig azt hiszi, amíg nem szembesül vele, hogy egyikőjük ahhoz a múlthoz köti, amit már olyan régen maga mögött akart hagyni.

Ez egész addigi (ál)védelmi rendszerét megingatja, és rájön, hogy falai olyan magasak lettek az évek alatt, hogy már maga sem képes lebontani őket. Szeretni akar, de nem tudja, hogyan, sem azt, hogy megérdemli-e bárki önzetlen érzéseit egyáltalán. 

Biztosra veszi, hogy ő nem szerethető, és gyerek szerepben ragadva még a távolból is szüleinek próbál megfelelni - bizonyítva, hogy ő ennyi idősen is a problémamentes, rendes lányuk. Szigorúan szűri, mit oszt meg velük - azokkal a közeli hozzátartozóival, akikre amúgy sosem szeretne hasonlítani.

Különlegesnek tartottam ezt a koncepciót, már csak azért is, mert végre egy olyan hátteret biztosított, ami mellett érthető, hogy valaki miért nehezen megközelíthető érzelmileg, miért cselekszik úgy, ahogy, és hogy amit látunk, az nem csaj hiszti, hanem mélyen gyökerező trauma. 

Negatívum: Ismerve az előzményeket és amin főszereplőink keresztülmentek, hiányzott a tényleges karakterfejlődés valódisága (például egy terapeuta említése, önismereti folyamat elkezdése, stb.). Helen elutasító viselkedése és merevsége egy ponton - számomra - túl drámaian tört meg, és aztán vált néhol ellentmondásossá. 

Spoiler!

Voltak apró szépséghibák, pl. egyrészt a szexualitást leíró részeknél.

Egy harmincas évei elején járó férfi előjátékok során alapvetően nem élvez bele a nadrágjába. Nem lenne ezzel gond, már amennyiben ez tudatosan íródott volna így, de nem így történt.)

Spoiler vége

A kínai származású írónő a fenti apróságokat leszámítva egy szuper regényt írt, ami bravúrosan lavíroz a finoman szexis és a sírós pillanatok között.

Ha nem tartasz a nehezebb témáktól sem, és szereted a romantikus vonalat, ne hagyd ki a Hogyan fejezzünk be egy szerelmi történetet.

Margaret Rogerson - Vespertine - Holtak tisztítója

Margaret Rogerson - Vespertine - Holtak tisztítója

A Hollók varázslata után ez a második könyv, amit az írónőtől olvastam. Az fogott meg első alkalommal, hogy milyen finom képi eszközökkel és nem megszokott érzékenységgel bánt a fantasy különleges figuráival, ami mellékessé tette azt a tényezőt, hogy az események lassabb sodrásúak, és nem a harci és akciódús jeleneteken van a hangsúly.

Ez a Vespertine esetében is hasonló, viszont ennek ellenére nem tudtam volna rájönni, hogy ugyanaz az alkotó. Itt Rogerson olyan világot teremt, melyben nem evilági lények akarják megszállni Artemisia, a Szürke Nővérnek tanuló fiatal lány zárdáját, aminek azonban csak egy erőteljes, ősi szellem előhívásával lehet véget vetni. A szellem alapvetően egy szent, szigorúan őrzött relikviához van kötve, de van az a helyzet, ahol a szükség törvényt bont, és egyetlen lehetőség marad, felrúgni minden addigi szabályt a túlélés érdekében.

Már megszokhattuk, hogy ha fantasy, akkor valamilyen mennyiségben, de tuti romantikus szállal is találkozunk, itt viszont semmi hasonló nincs, így ha efféle olvasmányra vadászol, az a jó hírem, hogy könyvedre találtál!

Én el tudtam volna képzelni egy nem túltolt, mégis ilyen jellegű vonalat, de valójában kerek volt enélkül is.

A visszajáró névre hallgató ősi szellem Artemisiával való kapcsolata külön lélektani elemzést is megérne, ahogy a lány saját magával való viszonya is – hogyan barátkozz meg a gyengeségeiddel, hogy ismerd fel, hogy segítségre van szükséged, és hogyan tedd túl magad a téged ért traumákon.

Annak ellenére, hogy tetszett a világ, a szereplők és a mondandó, kicsit hiányérzetem maradt, a vége pedig nyitva hagyta a kiskaput egy esetleges folytatásra, bár úgy olvastam, ez nincs betervezve. 

A címválasztással nem voltam teljesen kibékülve, szerintem a magyar alcím irreleváns a történet egészére nézve – az, hogy a lány a holtak tisztítója vagy sem, semmilyen lényegi szerepet nem kap.

Ha szereted a dark fantasyt, a paranormális jelenéseket, és attól sem rettensz meg, ha a főszereplő egy zárkózott apácanövendék, aki egy sötét entitással alkudozik saját és ezrek sorsáról, akkor ez is tetszeni fog, mert összességében ez egy jó kis könyv!

Csigó Katalin - Romok között

Csigó Katalin - Romok között

Traumák, gyász, szerelem, valamint egy 17. századi javasasszony, egy író és egy altatóorvos. Te milyen regényt írnál, ha az alábbi szavak állnának rendelkezésedre?

Nem egyszerű, mert ahogy a gyásznak, úgy a szerelemnek is súlya van. A létezés átmeneti, szereplőink pedig különösen nyitottak arra, hogy annak hajszálvékony fátylán átlépjenek valami még megfoghatatlanabb helyre. A regény három szálon fut három szereplő egy adott életszakaszáról, melyek téren és időn átívelve fűződnek össze.

Az első részben a 17. század Velencei Köztársaságba kalauzol minket az írónő. Az Isztriai-félszigetre menekült javasasszony, Magdaléna sokat látott korábbi élete során, az ég pedig különös képességgel áldotta meg: olyanokat érez és lát, amit a környezete nem. A helyi kovács azt kéri tőle, gyógyítsa meg lányát, akit meger*szakoltak. Ám ez a küldetés többet kíván tőle, mint amennyit saját erejéből adni tudna.

A második történet ugyanott játszódik helyileg, azonban a jelenben vagyunk, ahol a középkorú, gyászoló író próbál megküzdeni szerelme elvesztésével. Ez tetszett leginkább – ez tulajdonképpen egy naplózásos-szabadírásos stílusban íródott fejezet, megannyi költői kérdéssel, a lélek viharaival, az élet értelmének keresésével.

Számomra váratlanul kapcsolódott egymáshoz mind a három rész. Az utolsó – várakozásommal ellentétben – nem sokat mutat az előzményekből. A fiatal nőt saját megélésein keresztül ismerjük meg egy menetrendszer szintre kalibrált, rutinokkal és kiszámíthatósággal bemért életen át. Mindennek és mindenkinek szeretne megfelelni, de nem tudja, mi is a mérce, és fél a változástól. Sem családja, sem barátai nem látják őt annak, aki, az élet pedig úgy megy el mellette, mintha ott sem lenne. Egyetlen szenvedélye az úszás, itt teljesedik ki, de a kontrollt még itt sem tudja teljesen elengedni.

Tetszett a három blokkból álló regény, mert az alapötlet és a pszichológia, valamint a spirituális irány is különleges színezetet ad neki.

Nekem viszont hiányérzetem volt, mert el tudtam volna képzelni hosszabb kivitelezésben. A különálló részek között erős különbséget éreztem – a második történet súlya és komplexitása alapján önmagában is megállta volna a helyét. Szuper lett volna, ha a harmadik szállal erőteljesebben össze tudott volna érni, de ebben a formában is megvolt a maga mondandója.

Ennek ellenére mindenképp érdekes olvasmány volt, nem szokványos megközelítéssel és felépítéssel.