Emma ZR - Megszállottak (Megszállottak I.)

Emma ZR - Megszállottak (Megszállottak I.)

A nagyon találó "Nem dőlök a kardomba!" jeligére készült az alábbi ajánló. Nos, hogyha arról a bizonyos képzeletbeli kardról van szó, bizony Victoria és Axe nagyon az élén táncikálnak egymást kerülgetve mindvégig!

Két igazi elvetemült, kicsavarodott elme. A füstös dohány és alma illatú rosszfiú épp ízlelgetné, milyen a problémamentes élet, bár baromi nehezen megy neki, míg a cuki, körtefelhőbe burkolózott pusztító tűz nő a végsőkig húzza az agyát és próbára teszi új énjét.(Mi sem extrább, mint egy Red Tobacco és egy valójában Black Orchid domináns párosa, nemde?) Hogy akkor mégis mi a közös bennük? Hát, nem a pszichológiai ülések, az biztos, viszont ha sz•e•xről, piszkos fantáziáról és kontrollmániáról beszélünk, jó helyen járunk.

Victoria, aki felállított kis szcenáriónkban a bájos, ártatlan, szűzies megjelenésű Anna, igazán élvezi, hogy cicázhat Axe-szal, azaz Martinnal, ha ezzel elérheti saját, és hataloméhes főnöke céljait, aki az alvilág egyik ügyeletes, kissé már kiöregedett, de pozíciójában még kényelmesen ücsörgő bácsija. Kiderül, hogy azért annyira mégsem biztos, hogy az a megbízható kezesbárány típus, akinek elsőre tűnik, Victoria viszont egy vadállat, ha az igaza megvédéséről van szó. De vajon hol vannak a határok és ki lépi őket át először?

Bár én igazán bírom a spicy jeleneteket, főszereplőink nagyjából minden gondolata ama közkedvelt mozgásfajta körül forog, ami olykor elviszi a fókuszt a bizniszről. Az alap sztori nekem bejött, és ami külön meglepetés volt, hogy az írónő igazán változatos, "agysimogató" kifejezéseket is használ; ez tényleg üdítő. Talán ezért nem éreztem annyira passzosnak a gyorsváltásos obszcén flasheket, megtörték ezt az áramlást. (Mondjuk ennek is vitathatatlanul megvan a maga hatása!)

Victoria sokszor előadta a kemény csajt, de nyilván a teste reagált a vészhelyzetre, és volt, ahol már ő is bevallotta, hogy megijedt. Ellentmondásossága és a kiszámíthatatlan reakciói egyből egy traumatizált nő jegyeit hozták le, ami helytálló is, hiszen végül megtudjuk, hogy zűrös hátterű családból érkezett a maffia világába.

Axe-ot ugyan beutalnám egy dühkezelési tréningsorozatra, ám volt egy rövidebb, átmeneti rész, ahol esküszöm, kicsit megsajnáltam (hozzáteszem, mindent összevetve egy ilyen pasi nekem a két lábon járó lenne). Na de tudjátok (ha nem, az még jobb), van az a pont, amikor elkezdetek valakiben bízni, aztán jön a hideg zuhany - ezt életében először úgy tűnik, ő is megtalasztalhatta, és mivel sajnos én tudom, ez milyen érzés, ott volt bennem némi együttérzés. Nos, ezzel nem lőttem le semmi poént, lesznek itt meglepik bőven, aggodalomra semmi ok!

Victoria és Axe emberei elég muris figurák, tetszett a jellemrajzuk, tulajdonképpen minden létező visszataszító jellemzőt sikerült begyűjteniük, de őszintén szólva én ennek azért is örültem, mert sokszor még egy agyonhypeolt könyvnél is olyannyira jellegtelen képet kapunk a mellékszereplőkről, hogy akár copy paste-elhetnénk is a fejüket a fan art-okon, fel sem tűnne.

Amik foglalkoztattak, hogy vajon Victoriát milyen szerepben látjuk a továbbiakban? Milyen szövetségek alakulnak ki, és ki nevet a végén? Az utolsó 50 oldal vitt úgy igazán magával egyébként, itt került a hangsúly a leginkább a történet fő szálára.

A vége abszolút továbbolvasós, és bizakodó vagyok, (bár nem árulom el, milyen befejezésnek örülnék leginkább). Mindenesetre van egy olyan érzésem, hogy fognak még páran a kardjukba dőlni...