Rosella Postorino - A Farkas asztalánál
Vigyázat, spoilert tartalmaz az #ajánló!
Élet és halál kérdése Rosa sorsa, aki Hitler előkóstolójaként dolgozik a Farkasodúban.
A második világháború vége felé sokan próbálták megölni Hitlert. Tíz nőt választottak ki arra, hogy teszteljék, hogy a Führernek felszolgált ételek mérgezőek-e. Ebbe a csapatba csatlakozik Rosa, aki fronton szolgáló férje szüleinél lakik ekkor.
Életét onnantól az SS tisztek elvárásainak való megfelelés, az alkalmazkodás, a lemondások és titkok jellemzik.
A történet valós eseményeket dolgoz fel, és betekintést nyújt a korszakba egy olyan nő szemüvegén keresztül, aki sem zsidó nem volt, sem a rendszerrel nem értett elvakult módon egyet , mégsem lehetett boldog.
Ítélkezés, meghunyászkodás, és megbélyegzés - ezek kísérték a hitleri Németország polgárainak életét. A be nem olvadás, az önálló gondolatok és a változás reménye mind a bűnös címszó alá estek, aminek tudatában nehéz volt új életet kezdeni.
Rosa nem tudta, férje valaha visszatér-e, hogy ő maga megéri-e a másnapot, vagy megmérgezik és meghal, és hogy jár-e neki a boldogság, ha mégis egyedül marad.
Kíváncsivá váltam, vajon az írónő hova futtatja ki Rosa élettörténetét, de nekem kissé csalódást okozott a befejezés. A befejező rész kurta lett, Rosa időskorába kaptunk betekintést, ám ezekből a részekből nem érződött, hogy a nő bármilyen személyiségfejlődésen ment volna keresztül, sőt, igazából semmit nem kezdett a szabadságával, amit kapott a háború végével.
Nem értettem, miért nem tartotta a kapcsolatot Gregorral, miért csak halálos ágyán látogatta meg, s miért kapott ez a kezdetben jól kidolgozott történet olyan jellegtelen befejezést (gondolok itt a megírt rész kivitelezésére is).
A végére nem illett a csapongó visszatekintés a múltba, ettől kevésbé vált követhetővé, például hogy épp melyik vonaton is ül (utólag vissza kellett lapoznom megbizonyosodni arról, itt hova is megyünk és melyik korban vagyunk).
Az utolsó pillanatok megbánásról, keserűségről, elvesztegetett érzelmekről és ki nem mondott szavakról tanúskodtak, mégsem tűnt úgy, hogy bárki bármit tett volna azért, hogy ez ne így legyen.
A befejezés miatt tehát van bennem egy adag elégedetlenség, viszont érdekes volt megismerni ezt a munkakört - lehet, hogy majd a másik, e témában íródott könyvet is megnézem, bár leírás alapján szinte megszólalásig hasonlít ehhez.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése