Cristina Nemerovschi - Rocksztár

Cristina Nemerovschi - Rocksztár

"Ha harcolsz, ha eltévedsz, ha az út feltöri a talpad – mindez valószínűleg azt jelenti, hogy az nem a te utad, hanem valaki másé. Le kell térni róla, meg kell keresned a tiédet, amelyen minden magától jön majd. Rájössz majd, hogy megtaláltad. Elevennek érzed majd magad, és tudni fogod. Mindig."

Ez a történet szívszorító volt, és döbbenetesen igazi. Minden pillanathoz egy kis nyitott kapocs, amibe az olvasó kapaszkodni tud, mert olyan, mintha részesei lennénk.

Storm és Fire ikertestvérek, akik 16 éves korukban közös zenekart alapítanak. A világ színes, a srácok buliznak, és teljes bedobással élik életüket. Egészen addig, míg valami sorsfordító történik. Fire meghal.
Storm éveken keresztül stand-by üzemmódban él, magát hibáztatva az eseményekért, miközben úgy érzi, neki nincs joga élni, ha az ember, akit legjobban szeretett, már nem lehet részese mindennek.

A gyász, a feldolgozás, a feloldozás és egy fiatal, tehetséges fiú visszatérésének története kicsit mindannyiunké. Mind tudjuk, milyen elveszíteni valaki számunkra fontosat, és ha ez meg is történik, feltehetjük a kérdést, utána kik vagyunk mi? Storm gyászának erőteljes része az identitáskeresés is, hiszen egész addigi életében testvére által határozta meg önmagát. Tud-e még valaha önfeledten élni úgy, hogy a bűntudat ne eméssze?

A srác úgy dönt, repülőre ül, és megteszi, amire annyira vágyott. Elmegy példaképe és bálványa, az énekesnő Lola koncertjére. Az út egy igazi rocksztár El Caminonak ígérkezik filtermentes megélésekkel, érzésekkel és esendőséggel.

Imádtam ezt a könyvet, mert az összes mellékszereplőhöz fantasztikusan lehetett kapcsolódni, és mert Storm bármelyikünk lehetne. Cristina Nemerovschi története megmutatja, hogy van élet a traumán túl, és igenis megéri küzdeni magunkért, mert szeretteink is azt akarnánk, hogy ne adjuk fel, és éljük meg az életet, amilyen jól csak lehet.

"Sajnos, nagyon sokszor választanunk kell. És ezek a választások nehezek, megtépázzák az embert, de meg kell tenni, hogy továbbléphess. Ha egy helyben topogsz, elmegy melletted az élet. Egy peronon állsz, a vonatok meg csak suhannak egymás után. Egy adott pillanatban úgyis választani kell. És bármit is válassz, fájni fog egy kicsit, de nincs mit tenni. Nem igazi élet, ha nem fáj."