Deborah Harkness - Az élet könyve (Mindenszentek 3.)

Deborah Harkness - Az élet könyve (Mindenszentek 3.)

Az élet könyve a Mindenszentek-trilógia harmadik részeként a már eddig megszokottakhoz méltón ismét új hangulatot hozott. Megosztó véleményeket olvastam azt illetően, kinek melyik volt a kedvenc része. Úgy látom, hogy egyik sem rosszabb, mint a másik, inkább a személyes érdeklődés a döntő.

Én ezzel a könyvvel haladtam leglassabban. Kevesebb történelem és "teremtményes izgalom" jellemezte Az élet könyvét. Sok elírás/hiba volt ebben a részben, volt olyan oldal, ahol 4-et is találtam.

Mindemellett viszont nagyon tetszett a Goncalves kéziratból merített asztrológiai felosztás, amivel az írónő jelezte az idő múlását, és részben utalt az elkövetkező cselekményekre is.

Kicsit úgy éreztem, hogy túl sok helyszín és szereplő került képbe, ami lazított a fókuszomon valamint a bensőséges és misztikus hangulaton, sokkal inkább akciókban és stratégiák kidolgozásában gazdaggá téve azt. Nagyobb rálátás nyílt a mellékszereplőkre, ami úgy gondolom, hogy tudatos, ha a trilógián túlra is gondolunk.

Az utolsó száz oldal pörgött be úgy, hogy teljesen magába szippantott, valahol ezt hiányoltam az azt megelőző 400 oldalon. Diana átalakulása lenyűgöző volt, Matthewért pedig aggódtam, hogy a megpróbáltatások után képes legyen visszailleszkedni a családi közegbe. Olyan érzésem volt viszont, hogy minden nagyon a végére lett hagyva, nem volt ideje kibontakozni a cselekménynek, és ami fontos volt, arról már csak kevesebb szó esett. Engem például nagyon érdekelt volna, miket is lát Diana az addig kutatott Ashmole 782-ben a leírtakon kívül, hogy mik tárulnak fel előtte teljes valójukban.

A Nagytanácsot is sokkal rettenthetetlenebbnek képzeltem az előzmények alapján.

Én mindenképp felhívnám a figyelmet arra, hogy ez a rész nem szűkölködik olyan érzékenyebb témák érintésében, mint nők és kiskorúak bántalmazása.

Az Acotar sorozat kapcsán írta egy Moly-os tag, hogy hiányolta a szereplőket a való életből - én is így érzek. Bár már üdítő lesz mást is olvasni, úgy érzem, a Mindenszentek története és szereplői örökre a szívembe lopták magukat.