Sarah J. Maas - Árnyak királynője (Üvegtrón 4.)
Az előző posztban nem voltam még biztos abban, hogy jókor olvastam-e el az előzményeket, azonban összességében úgy látom, hogy igen. Talán picit úgy éreztem, maga az írónő sem volt biztos benne, hogy mások mikor fogják elolvasni, és elég sok az elején a visszautalás, ami talán azoknak, akik a legvégén ugranak fejest az előzményekbe, már valóban elég sok fontos részt előre lelőhet.
Igazság szerint simán két könyvre is lehetett volna ezt szedni, amit mi sem bizonyít jobban, mint a köteten belüli két különválasztott rész.A fő csapás mégis 1.- leszámolni Arobynnel, 2.- megtörni a király hatalmát.
Eközben a háttérben Morathban Perringtonék a sötét erőkkel a háborúra készülnek, és meglehetősen szemléletesen írja le SJM, hogy milyen szörnyűségek zajlanak ezen a színtéren. A képi megjelenítést szokásához hűen szuperül visszaadja a szagok és testnedvek leírásával, és komolyan mondom, sokszor már szinte tényleg érzem az undort a helyszínek "bejárásakor".
Bár Aelin számára fontos szakaszhoz érkezünk, sorra úsznak be azok a mellékszereplők, akikkel vagy szinte lehetetlen nem szimpatizálni vagy éppen erőteljesen utálni tudjuk őket. Lysandra, és Asterin közel kerültek hozzám nagyon, hogy Manont ne is említsem (akihez kell egy kis idő, mert az elején nem feltétlenül látjuk, ki is ő valójában). Mindeközben felkészül a következő részre Lorcan és Elide, akik a mostani történésekben már kaptak némi teret, de igazán a későbbiekben látjuk majd, miért is.
A Morath-os blokkok rejtelmektől, sötétségtől és gyanakvástól bűzlenek, amit a királlyal szövetkező boszorkányok is egyre jobban sejtenek. A Tizenhármak ördögien profi, de élén Feketecsőrű Manon áll, aki nagyanyjának köteles engedelmeskedni (az őt utolérő sorsot már jó ideje várom, itt azonban még él és virul.) Manon az őt érő próbák következtében egy jelentős identitáskrízis elején van, ahol napról napra kérdőjelezi meg azt a hatalmat, amiben ő kénytelen lelketlenül gyilkolni, és ezt egyre kevésbé érzi sajátjának.
Sajnáltam Kaltaint, aki miután megküzdött a saját démonaival mégis úgy döntött, hogy a valós szabadság számára már nem létezik.
Az egyik kedvencem Aelin gyűrűs trükkje volt az Arobynnel töltött vacsi után, aztán Manon és Asterin közös, áttörő beszélgetése, az meg csak később esett le, hogy ő segített Aelinnek az üzenetével. Végül később az a kis csendes látogatása a kastélynál. Várom már a folytatást.
Abraxost imádom, kell az a pillanatnyi kis önfeledtség, amit pár komoly jelenetbe be tud csempészni a virágok között hempergéssel és azok szaglászásával. Mint egy vidám kisgyerek.
Egyszer néztem egy videót egy fiatal nővel, akinek (ismertebb nevén) többszörös személyiségzavara volt, és érdekes párhuzamot fedeztem fel aközött, amit ő mesélt az alterek váltakozása között magában és amit az általunk olvasottak szerint a démonok által megszállt egyének tapasztaltak. Szinte teljesen olyan volt, ahogyan ő körülírta ezt a jelenséget, mint ahogy Doriannél megfigyelhettük a saját személyisége küzdelmét a bele költözött gonosszal. Annyira izgalmas volt ezt ilyen oldalról elképzelni!
Rowan számomra ebben a részben nem adott túl sokat. Örültem, hogy felbukkant, de talán azzal, hogy nem a saját környezetében volt, mintha fakult volna az a maszkulin dominancia is, amit az előzőekben megismertünk. (Persze ez egyébként nem baj, mert ott meg az elején hiányzott belőle az empátia).
Amit számomra érdekes, hogy egy-egy dolog között mintha egy fél élet eltelnie, közben pedig mondjuk alig egy év. Persze nyilván egész másképp telik az idő egy intenzív időszakban, mintha csak semmittevéssel töltenék a napokat, de sokszor szinte nosztalgikusan beszélnek a pár hónapja történtekről.
A másik, amivel nem tudom, más is volt-e így, hogy néha ki tudok zökkeni a korból, amiben a cselekmény zajlik. Celaena/Aelin egy modern nő, aki szereti a luxust, a szép, testhez simuló, kellemes anyagú ruhákat és mindenfélével kényeztetni magát, viszont ott a lovaskocsi, a karddal vívott harc, a koszos kocsmák, vagy csak maga a kastély, ami miatt végül kapcsolok és visszarázom a sztorit fejben. Ki tudja, helyesen-e, mivel ugye a fantasy mivolta miatt miért ne keveredhetne a kettő.
NA DE!! amit már nagyon vártam, az az, hogy belevethetem magam a tandemolvasásba, mert ezt a verziót fogom követni és egyszerre olvasom az 5. és 6. részt
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése